Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban
Lét avert es — Szőlőspajta (Mű em I ék) Nagyléta-Mosontakert Az Érmeilék településeinek XVIII-XIX. századi határtérképein már jól kivehetjük a kisebb-nagyobb kerítéssel mind a beltelkektől, mind pedig a határ többi részétől jól elkülönített zártkerteket. Az így elkerített, szőlővel beültetett zártkertek elnevezése vidékünkön „hegy" vagy „szőlőskert". 2 4 A garággyá val, sövénykerítéssel jól elkülönített kertek a rajtuk álló szőlőbeli építményekkel, a szőlőspajtákkal egész - faluszerű - házsorokat alkottak, melyek épületei az egykori lakóház-építés gyakorlatát és képét idézik fel előttünk, megőrizve több archaikus építészeti technikát és megoldást a lakótér-kialakítás, a tüzelőberendezések és a füstelvezetés tekintetében éppúgy, mint anyagfelhasználásban és szerkezet-alkalmazásban. Ezen túl természetesen egy gazdálkodási szisztéma megtestesítői, így az is látszik, hogy az épületek elsődlegesen nem az emberi lakásra, hanem a kertbeli munkaeszközök tárolására használatosak, a tulajdonos itt tartózkodását többnyire csupán néhány a faluból „kikopott" bútordarab szolgálta. Mindazonáltal egy olyan sajátos életmód hü tükrei, mely bemutatása fontos és jelentős feladata néprajzi muzeológiánknak. Ez esetben a helyben történő megőrzésre még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen itt az épületet körülvevő kertnek még nagyobb a jelentősége, mint falubeli lakóházaink esetében, úgy is mondhatnánk, hogy itt „nem a háznak van kertje, hanem a kertnek van háza". így lehetőség nyílik az érmelléki szőlő- és bortermelő gazda technikai körülményeinek bemutatásán túl a termesztett növényvilág életben tartására is, mely egyébként minden egyéb tájház esetében is nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon. A szőlőtermesztés fajtagazdagságán túl az érmelléki kertekben jelentős volt a szőlősorok közé, illetve végében helyet kapott szilva-, alma-, kajszi- és őszibarack-, körte- és diófajták, valamint a pöszméte, a ribizli, a cseresznye és a meggy, illetve a jellegzetes képet nyújtó lopótök és tojástök, melyeket nem ritkán a fákra füttattak fel. A lopótök szerves része volt a borászatnak, hiszen lopó készült belőle, a tojástök melynek neve ugyancsak beszédes - tojástartó kupujkók készítésére szolgált. 2 3 Ezen igényeket felismerve a Műemlékvédelmi Hivatal 1996-ban már a létavértesi Kossuth-kertben védetté nyilvánított és helyreállított egy 1896-ban épült, kétosztatú, vályogfalú, nádtetős, szabadkéményes, fatornácos szőlőspajtát, melyben a tervek szerint a település önkormányzata szőlészeti múzeumot rendezett volna be. Ennek hasznosítási 24 VARGA 1976. 7-8. 25 VARGA 1976. 16-17. 205
