Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

Az, hogy Csökmőn tájház jöhetett létre, szintén nem közösségi, hanem magánkezdeményezés és -befektetés eredménye. A helyi Nagy-család még évekkel ezelőtt az önkormányzat rendelkezésére bocsátotta a szülői-nagyszülői örökségként birtokába került ingatlant azzal a szándékkal, hogy a község közösségi célra hasznosítsa azt - lényegében ők már ekkor is tájházra gondoltak. Az újdonsült tulajdonos tehetetlensége és nemtörődömsége folytán azonban a család úgy döntött, hogy visszavásárolja (!) a portát és a házat. Ez 2004-ben meg is történt, ezt követően pedig rögtön hozzáláttak a felújításhoz, valamint a tárgy gyűjtéshez. A tulajdonosok segítséget kértek műemlékvédelmi szakemberektől is, melyet korábban már az önkormányzat is megtett, így pontos felmérés és rekonstrukciós terv készült a helyszínről. Az elmondások alapján a ház kora 100-150 év lehet. A lakóház háromosztatú, a hagyományos alföldi típust követve pitvarából nyílik a két egykori szoba. Vályogfalai, valamint mestergerendás tapasztott póríodéme fehérre meszelt, felső szobájának hasábkemencéje - a fedeles kéményekkel együtt - már a rekonstrukció eredménye. Mindkét szoba kemencéje a pitvarból volt fűthető, ma még csak ez a hasáb alakú áll, a hátsó szoba boglyakemencéjének helyreállítása a jövő feladatainak egyike (vakon ugyan, de e kemence szája és ajtaja is megvan még a pitvarban). Különleges érdekessége és értéke a háznak a hátsó szoba felőli ajtó és kemenceszáj közötti szokatlanul nagy, „földig érő", deszkaajtós falitéka. A falkutatások eredménye azt mutatja, hogy a ház már zárt füstelvezetéssel épült, sem szabadkémény, sem pedig tüzelőpadkák nyomára nem bukkantak. Mindhárom helyiségben helyreállításra került a tapasztott földpadló. „Kakasülős"-szarufás tetőszerkezetén ma hornyolt cserépfedés van, a nádfedés rekonstrukciója még szintén a jövőbeni tervek része. Oromzata mindkét végén deszkázott. Tornácának faoszlopai tetején a Sárrétre oly jellemző kifűrészelt díszek vannak, padlója, illetve a kiskapuhoz vezető járda téglaborítást kapott. Ezeket külön is meg kell említenünk, ugyanis a szilárd burkolatoknak ez az egyetlen megengedhető formája, hiszen a többi nem teszi lehetővé sem a belső talaj, sem pedig a falak egészséges vízelvezetését, párologtatását. A lakóház jeles felújítása mellett meg kell emlékeznünk a melléképületekről is. Jelenleg egy négyosztatú, vendégereszes, deszkakorlátos, cserepes ólépület áll a porta hátsó mezsgyéjén. Ennek állapota igen rossz, de nem menthetetlen. Végében egy új félereszes szín készült, ami átmenetileg a kerti és a nagyobb mezőgazdasági eszközök bemutatására szolgál. A paraszti porta teljes helyreállításakor a többi épületet egészen újjá kell építeni: léces kukoricagóré, istálló, boglyaalakú gabonatárolók, valamint a jelenlegi vaskerítés helyére deszkapalló-, illetve léckerítés. A kiállítási tárgyak mindegyike helyből gyűlt össze, sőt néhány tárgyat a szeghalmi Sárréti Múzeumból is sikerült „visszaszármaztatni". A berendezés a századforduló utáni, kissé már polgárosult életformát tükrözi - akár szándékosan, akár a gyűjtés adta lehetőségekhez igazodva, de arányaiban hitelesen. A felső szoba és a konyha berendezése teljes enteriőr, a hátsó szoba még ebben is ideiglenességet mutat, itt most a kamrabeliek és néhány impozánsabb, különálló bútordarab látható. Bihar egyetlen „magán tájházának" fenntartói a jövőben a település közösségi rendezvényei számára is nyitva tartják a tájház kapuit, az erre való igényt megmutatta a 2005 augusztusában tartott megnyitóünnepség résztvevőinek sokasága is. Ê 195