Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban
szüntették a szabadkéményt, s széles cilinderkémény került a helyébe, melyhez a padlástéren keresztül még egy fekvő kémény csatlakozott a nagyház felől. Az oszlopos házelejét befalazták, a pitar szélességében a falat kitolták annak síkjába, így a bejárás onnan lett biztosított. A nagyház után még egy szoba épült egyenes vonalban, mely a „végső szoba" nevet kapta. Ennek végébe ajtót vágtak és vendégereszes tornácot, „házvíget" építettek, melyet később beüvegeztek. Ekkor épült a pitar elé a négy oszlopon álló kiugró is, ami eredetileg cserepes volt és deszka mellvéd vette körül. A végső szoba oldalába, a kiskamra végébe egy külső bejáratú kamrát építettek, mely Szűcs Sándor „könyves kamrájaként" funkcionált. A gazdasági udvaron 1896-ban történt nagy átalakulás, lebontottak két kisebb istállót, helyébe nagy, kétrészes épült, közepén padlásfeljáróval. Az udvar másik oldalán szín állott, melyhez többrészes disznóól csatlakozott. 1 6 A portán a mai állapotokat az 1980-as évek végén kezdték el kialakítani. Az épület 1977 óta műemlék, Szűcs Sándor haláláig, 1982-ig lakta. Ezt követően hosszas tortúra kezdődött, főként az ingatlan hanyag kezelése folytán. Szűcs Sándor személyes tárgyainakjava része szétszóródott, illetve a megyei múzeumi szervezet bizonyos alegységeibe került (elsősorban a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumba, szellemi, illetve tudományos örökségének dokumentumai pedig teljes egészében oda, illetve a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumba) a ház bizonytalan állapota miatt. A végső műemléki helyreállításra 1994-ben került sor az önkormányzat és a művelődési ház akkori vezetésének kezdeményezésére. Ekkor nádazták újra a házat - a kiugró résszel együtt -, mely munka elvégzése napjainkra ismét szükségessé vált. A végsőház végében sincs már üveges veranda, ismét ablak töri meg a falat. A porta oldalában lévő kettes istállóhoz az utca felőli részen kovácsműhely épült, a másik végében pedig kocsiszín és kisebb ólak következnek. A lakóház mögött a vendégfogadást kiszolgáló kettes árnyékszéket húztak fel, előtte vízcsap. A gazdasági épületek raktárként funkcionálnak (hagyományőrző táborok, foglalkozások kellékei stb.). Az idelátogató gyerekcsoportoknak kínálnak programlehetőségeket táborokon kívül is. Az épületsor - pontosan az istállók - előtt, eredeti helyén áll a gémeskút, melynek betongyűrűjét eltakarva eredetibb hangulatúvá lehetne változtatni a rekonstruált, kipótolt épületek összképét is. A ház helyreállítása után most a berendezés jelenti azt a problémát, amelytől még mindig nem válhat igazi emlékházzá. A berendezés 2000-ben készült el jelenlegi formájában, ami a fenntartók szerint is szükségmegoldásnak tekinthető csupán. A kemencés szoba a helyi gyékényfonók munkáiból rendezett kiállításnak ad helyet, a pitvar falán körben Szűcs Sándornak a porta és az épület korábbi állapotait bemutató alaprajzairól készült másolatok kerültek elhelyezésre. A konyha enteriőr-kiállítás: a kenyérsütés és a mosás hagyományos tárgyai vannak kiemelt tárgyegyüttesként kiállítva. A nagyház egy idős néni hozományának tárgyaiból készült kiállítás (tornyos ágyak, kelengyeláda stb.), Szűcs Sándor egykori dolgozószobájának jelenlegi berendezése pedig az egykori jegyző, Dr. Darabos Pál feleségének hagyatéka (szobaberendezés). 16 BELLON 1973. 110-115. 191
