Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

IRODALOM ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - LITERATUR UND KUNSTGESCHICHTE - Péter Imre: A festő és képíró Erdélyi József

azért, mert tudnék még festeni a fán, tovább dolgoznék a lehetetlenségig, vakulásig, hogy minden ágat, bogot, levelet és virágot lefessek amit csak látok a fán. Munkácsy először teret teremt, teret határol és nyit. Fény és árnyék, világosság és sötétség éreztetése... Ha minden rosszul lenne is rajzolva képein, akkor is a helyes színkeverés olyan valószerűnek, megfoghatónak, szinte körű/járhatónak éreztet a képen mindent, mint egy határtalan lehetőségű panoptikumban, ahol egy festő palettáján és ecsetjén és vásznán levegővé, térré, palotává, hús-vér, csont-velő, szőr-bőr emberré, köntössé, szóvá és tetté, világtörténetté, tanúságtétellé és tanítássá tud átváltozni a festék. Kedves Barátom! Nem akar ez a levél senkinek sem a leckéztetője lenni, csak egy olyan ember véleményét közli a festőművészeiről s néhány festőművész néhány képéről minden rangsoroló vagy rangfosztó szándék nélkül. Olyan gondolkozó ember írása ez a levél aki szeretett volna s míg él szeretne festő, szobrász, zeneszerző, minden lenni. De mindenhez egész élet kell s örül ha úgy, ahogy költő, versíró tud lenni, egy ember aki szeretne olyan festményeket látni amilyeneket szeretne festeni. Ha valamit érek, mint költő, ha tudtam hatni a közönségre és költőtársaimra, azért érek valamit, azért tudtam hatni, mert a versírást nem irodalomnak, hanem képzőművészetnek tekintettem. Most amit a képzőművészettől kapott általam az irodalom, a költészet hadd kapja vissza azt a képzőművészet a költőtől, az írótól, a gondolkodótól. A mondanivaló egy, csak kifejező eszköze többféle. A képzőművész épp úgy, de talán még közvetlenebbül tudat alá hatólag tudja szolgálni, hirdetni az emberi érzelem és gondolatvilág ős, örök egységét és folytonos megújhodását, mint a közvetlenül csak az ő nyelvén beszélőknek az író, a költő, a gondolkozó. Úton-útfélen, fűnek-fának ingyen árultam ezt a nyílt titkot, a színkeverésnek ezt az általam részben sikerrel kipróbált egységes módszerét. De az emberek nem hisznek az élőszóban úgy, mint abban ami „meg van írva". Az írás, a néma írás mikrofonja és megafon/a az élőszónak. Verba volánt, scripta manent - az írás országgá és világgá kiálthatja az igazságot akkor is, ha csak kézírás, hátha még gép sokszorosítja. Kár, hogy írógépem nincs, nem kiildhetek egyszerre többet ebből a levélből Neked, de hiszem, hogy lesz elég olvasója és talán megszívlelője is a benne foglalt jótanácsnak. A színkeverésről alkotott véleményem, mint azt jól tudod, összefiigg a fogalomalkotás tudományával. Azzal a tudománnyal amelynek úttörője, előfutára vagyok. Hogy a festőművészet tovább fejlődhessen és emberiségnevelő feladatéinak a mai korban eleget tudjon tenni, nem csak a célját kell tisztán látni, hanem céljának megfelelő kifejezésmódot is kell találni. Az olajfesték feltalálása nélkül a röneszánsz festőművészet kibontakozása elképzelhetetlen. A színkeverésnek olyan módja, mely képessé teszi a festőt drámai mondanivalók kifejezésére, elengedhetetlen és elodázhatatlan feltétel a festőművészek továbbfejlődéséhez, a modern festőművészet teljes kibontakozásához. Kérlek, ha levelem elolvasása után is úgy találod, hogy van, hogy lehet némi olyan igazságom, amellyel a festőművészetnek használhatok, mutasd meg e levelet festőbarátainknak. Ölel nagyrabecsülő barátod: Buda, 1955. aug. ERDÉLYI JÓZSEF 138