Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Griechisch-katholische Fastensitten in Létavértes
„Akkor szépen mind meghajolnak az Úrjézus leple előtt és megcsókolják a keresztet, meg mindenki tesz oda pénzt, amennyit akar. Az Úrjézus teste rajta van azon a kereszten, azt csókoljuk. Megvan a sebe is az ódaián, meg a kezin, meg a lábán a szeg nyoma, akkor ki melyiket akarja megcsókolni. " (M. Gy.-né sz. 1911. Nagyléta) A nagypénteki szentsírhoz fűződő népi liturgiának az 1940-es évekig széles körben elterjedt megnyilvánulása volt a sír melletti templomi virrasztás szokása. Ez abból állt, hogy nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka, illetve a temetési szertartástól a feltámadásig imádkozó csoportok tartózkodtak folyamatosan a templomban. Nagylétán emlékeznek arra, hogy az 1930-as, 1940-es években voltak olyan idős emberek, akik a nagypénteki temetési szertartástól a feltámadásig folyamatosan a templomban tartózkodtak. A nagypénteki szentsírhoz kapcsolódó népi liturgia legsajátosabb fejleménye a sír melletti díszőrség állás szokása. 1 7 A templom virrasztás szokásához hasonlóan az 1940es évekig volt élő gyakorlat, a két világháború közötti időben mondható általánosnak, mert ekkor a Levente csoportokba járó fiatal falubeli legények álltak őrt a templomokban kialakított szentsírok mellett. Egyenruhát viseltek, kezükben gyakorlópuska vagy egyszerű fapuska volt, s óránként szabályos katonai őrségváltást hajtottak végre. 1 8 1945 után, a Levente csoportok megszűnésével ez a szokás a legtöbb faluban, így Nagylétán és Vértesen is abbamaradt. Márta Magyari GRIECHISCH-KATHOLISCHE FASTENSITTEN IN LÉTAVÉRTES Auf dem heutigen Verwaltungsgebiet der Stadt Létavértes existierten einst zwei unabhängige Siedlungen nebeneinander. In beiden lebten eine ungarische, kalvinistische und eine griechisch-katholische Bevölkerung größtenteils rumänischer Herkunft. Im Verlauf der Mitte der 1990er Jahre durchgeführten volkskundlichen Feldarbeit versuchte ich in erster Linie die Erinnerungen an die Ostersitten auf Grund der Erinnerung und unmittelbarer Beobachtung zu erschließen. Vorliegende Arbeit beschäftigt sich mit den Fastensitten und legt besonderes Gewicht auf die sakralen und kirchlichen Ereignisse der Fastenzeit, daneben erhalten aber auch die profanen Bezüge, unter anderem die Ernährungsgewohnheiten in der Fastenzeit Raum. In den Anmerkungen stehen zur Begründung der Feststellungen im Haupttext längere wörtliche Zitate der griechischkatholischen und kalvinistischen Informanten aus Nagyléta und Vértes. 17 MAGYARI Márta: A szentsír állítás szokása. In: Történeti és néprajzi tanulmányok. Szerk.: UJVÁRY Zoltán. Debrecen, 1994. 289-293. 18 „Elsőbb, 12 éves kortúl, ahogy leadtuk az iskolát mán leventébe kellett járni. Minden héten egyszer 7 órára kellett leventébe menni, méghozzá nem is itt, hanem Nagylétán. Akkor az oktató kijelölte, hogy ki alkalmas rá, kiszedtek bennünket és mi vótunk a sír őrzői. Nekünk nem vót annyira kitüntetés mer muszáj vót. Csak elálltunk ott. Vigyázzba kellett állni két óra hosszáig. Fapuska vót a leventéknek, úgy szerettünk azér' ott lenni." (M. G. sz. 1926. Vértes) 104
