Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága

beszélgetéseim is. A változások nyomán más lett a nyelvhasználat, a szavak jelentése, a névadás, stb. A fiatalok, a közéletben résztvevő középkorúak jól ismerik a település közigazgatási státusát, az idősebbek azonban változatlanul faluként emlegetik Sárrétudvarit (vö. „más ëgyéb ijenëk nem változtak a faluba", F. S.-né: „a faluba mint nyájjuhásznak állt be", Sz. M. beszédfelvételéből). Ugyanakkor a felszabadulás előtti elöljáróság épületét kössígházaként emlegetik, mai megfelelőjét pedig tanácsházként. Az államhatalom helyi szervei megváltoztak az elmúl 40 év alatt, tisztségviselői és apparátusa is átalakult. Ezen új fogalmak nevei behatoltak a nyelvjárási használatba. A nyelvjárási szókészlet vizsgálata másféle változásokat is mutat. A sárrétudvari nyelvjárás is azt példázza, hogy a régi paraszti élet fogalmai és szavai - jelentésbővüléssel - átkerültek a köznyelvbe. 50 évvel ezelőtt a parasztember legfontosabb élelme a kenyér és szalonna volt. „... a határba mindig csak ez vóut az élelem az embernek a szalonna, hun megsütöttük, hun nem sütöttük. " (D. Gy.-né). A szalonnasütés a napi pihenés része és szertartás volt, a sült szalonna pedig a nehéz fizikai munka fontos feltétele. Divat lett a szalonnasütés - mondta a beszélgetéskor M. K. Csakhogy a sült szalonna ma már nem a mezei munkán levő ember meleg ebédje, hanem a pihenéshez, a komázáshoz társuló evés egyik lehetősége. Családos emberek társas szórakozása. „ Összeülnek öten-hatan még az én vőm is megvóut, hítta a komákat, hét-nyóc ember, akkor előtte ital, utánna mëg sült szalonna, zsíros kenyír hagymával, paprikával, utánna még sör. " (M. K.) Volt tehát és van szalonnasütés, de a mai már sem céljában, sem tartalmában nem azonos a régivel. A táj szavak egy csoportja napjainkra Sárrétudvariban is pusztulófélben van (a felszabadulás előtti társadalom, közigazgatás, vallási élet, a hagyományos állattenyésztés és növénytermesztés szókincsére gondolunk). A tájszavak egyik csoportja azért vált funkciótlanná, mert a társadalmi-politikai változások a fogalommal együtt kiszorították, a másik csoportjuk a korábbi hagyományok visszahúzódása miatt, harmadik csoportjuk pedig szük, rétegnyelvi használata miatt veszített társadalmi aktivitásából. A szógáltamféle táj szavak Udvariban is röviddel a felszabadulás után kihulltak a társadalmi és nyelvhasználatból, a marik szedni szerkezetet a mezőgazdaság gépesítése tette feleslegessé, a paszúj- típusú táj szavakat pedig a köznyelvi bab terjedése miatt érezzük nyelvjárási használatúnak. A tájszavak sorsa Sárrétudvariban is a funkcióvesztés és pusztulás, másrészt a nyelvjárást beszélők nyelvhasználatába való beszükülés lett. Az élő nyelvet hallgatva, a beszédfelvételeket tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy helybeli idős emberek Sárrétudvariban is a nyelvjárást beszélik, a dialektus hangtani, alaktani, mondattani sajátosságai elevenek közleményeikben, tájszót azonban keveset találunk beszédükben. Több adat erősíti, hogy az idős emberkenek ez a csoportja ismeri a nyelvjárás táj szavait, használatukhoz azonban ma már alig akad szituáció. A tipikus nyelvjárási emlegetésekor tehát elsősorban a dialektusra jellemző hangtani, alaktani, mondattani jelenségek meglétére gondolunk, a tájszavak előfordulása emezeknél jóval esetlegesebb. A mai lakásokban kicserélődtek a mindennapos használati tárgyak, másak a keresztnevek, megváltoztak az emberi kapcsolatok a családban („eze179