Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

„Nagyapám már régen halott, Sírján giz-gaz s lapu terem, Kövér pók mereng most rajta unokája nagy ínségén. " (Nagyapám a régi halott) Ironikusra akkor vált a hangja, ha a pusztító jelent idézi. Úgy látja, hogy a régen teremtett életértékek lassan elfogynak, elvesznek. A parasztember felelősségéről beszél itt iróniába bujtatott sorokban. (A pór testamentuma, A pásztor halálára, Ösz a mezőn, Reggeli fényben) Lázadóra meg akkor fordul a hang, ha a jövő képeit villantja elénk, amely a jelen embertelen környezetéből nő ki. Itt elsősorban a forradalmi hangú versekre lehet és kell gondolni. Ami azonban e hangskálából legerőteljesebb és általánosabb az elégikus merengés hangja. Következik ez a költő személyiségéből, egyéniségének sajátos vonásaiból, amelyek közül a legbecsülendőbb: a szerénység. Talán ez is az oka annak, hogy hangja nem jutott el úgy értő fülekhez, mint a hozzá hasonló, vagy akár kisebb tehetségüeké. „Az én szavam hiába zeng, nincsen aki ráfigyelne, holt szavaim visszahullanak fájdalomnak a szívemre. " (Az én szavam) MÉRLEG Nagy Imre akkor talál rá hangjára, amikor saját paraszti világáról, őszinte hangon, egyéniségének tiszta tükrében ír. Az ő világa embertelenül kiszolgáltatott, és pogányul kegyetlen, de szépre, szabadságra vágyó. Élményanyaga: a parasztok sötét, olykor szivárványos világa. Az ő kora még őrzi a régi mítoszokat és hiedelmeket. A költő élete tele van misztikával, ez jelenik meg verseiben is. Képeinek mágikus ereje akkor hat, ha a természet és az ember harmonikus együttélését mutatja be. Költészetéből a legmélyebb népi világ spontán módon szólal meg. A népköltészethez is többnyire ösztönösen nyúl. Olykor sikerül a vád hangját is megszólaltatnia, de gyakrabban menekül a természet enyhítő harmóniájába az emberi szenvedések elől. Joggal sorolhatjuk a népi lírához írásait. Nagy Imre irodalomtörténeti jelentősége, hogy szociográfiai pontosságú képet rajzolt a 30-as évek Sárrétjárói, ezen túl az ősi népi kultúra hagyományait, a népi látásmód erkölcsiségét őrizte meg. Nagy Imre népiességén magasabb kultúra nem sokat alakított. Gondolatait legtöbbször népdalszerü formába öntötte, vagy életképbe, elbeszélő költeménybe, mint Arany meg Petőfi. De hatott rá Ady érzékletessége, szimbolizmusa, Sinka sámánizmusa és a biblia. 166