Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete
„ Úgy repdes a holt pók felett, mint aranyos darázs szárnya. " (Pók a mécslángon) „Mert az esztekét elvesztette mint fészkét a kis pacsirta" (A béres kára) Nyelvi öröksége Arany Jánostól a hasonlat és az életképek csendes hangú, egyenletes vizuális hatással bíró sorai. Adytól a már említett szimbólum-rendszert és a halmozás versépítő-technikáját vette át. Sinkától a sámánizmust idéző szavak, kifejezések alkalmazásának lehetőségeit, formáit és mítoszt teremtő képességét kapta. Mi az, ami igazán egyéni, Nagy Imre-i nyelvre vall. Elsősorban a nyelvi örökségek összedolgozásának, szintetizálásának és alkalmazásának mikéntje. Könnyen felismerhetjük Nagy Imrét költeményeiben főleg képeiről, annak megszerkesztéséről és motívum világáról. Nyelvezetében - mint ahogyan témájában sem - nem hozott igazán újat. Mégis vannak bizonyos nyelvi elemek, amelyek sajátosak, az ő költői egyéniségéből fakadnak. Ilyen a jelzőhasználat. Legkedveltebb jelzői: „égő, vérző, síró, bús, forró , hűs, dalos, zengő , zord, aranyos, virágos, tüzes, régi, hideg, kék, piros, szivárványos, halott, póri. vén, fáradt." Az idézett jelzők egy része (az aláhúzottak) az általa alkotott jelzős szerkezetekben egészen egyéni színezetűek. A felsorolt jelzők túlmutatnak önmagukon nemcsak nyelvhasználatát jellemzik, de rámutatnak a költő szemléletére, témaválasztására is. Jellemző még stílusára a verbalitás. Szinte nincs sors, amiben ige ne szerepelne. „Az én szavam a porba hul l csak, Nem az egekben kerin g fent, Varjak szava csen g a napon, Az én szavam megha l itt lent... " (Az én szavam) A valóságot megjelenítő igék pejoratív értékűek többségükben. A mese színeit idézők pedig pozitív jelentés tartalmúak. Képei többségében láttatni, sorsokat átéreztetni kényszerítik az olvasót. Szinte csak elvétve található köztük intellektuális tartalmú. Ha a tárgyi valóságot ábrázolja, akkor természetszerűleg tárgyilagosabb a stílusa, ha a múlt világát, emlékeket, álmokat a képzelet szülte világot mutatja, akkor vált inkább romantikus, misztikus hangra. A költeményeinek azon darabjai a legsikerültebbek, ahol egyensúlyt talál a tárgyilagos és a misztikus stílus között. A hangnemének változásain legtöbbször témaválasztását és idősík megjelenítését követik. A merengő, meditáló hang akkor helytálló, ha a múltat idézi, azokat a képeket, amelyek már emlékké szelídültek: az ősnádasok árnyán, halászó, pákászó emberek békés világát. 165
