Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Gráfik Imre: Építészeti hagyomány - változó falukép - a falu jövője (Kelet-magyarországi esettanulmány)

Telek helyszínrajz - kódszám: 3, mérték: 1.200 Épületminőség tekintetében ismét csak indokolt a visszatekintés korábbi időmetszetekre: 4. táblázat Összes lakóház Szilárd falazat Alapozott falazat Föld falazat A 684- 100% 46 - 6% 90-13% 548-81% B 743-100% 10-1,3% 295 - 39% 437 - 59,7% C 830- 100% 35-5% 641 - 77% 154-18% Figyelmet érdemel az a jelenség, hogy az A) időszakhoz képest csökkent a szilárd falazatú (égetett tégla) lakóházak - a magyar, s különösen az alföldi falukra egyébként is jellemzően alacsony - abszolút száma (46:35) ill. aránya (6%:5%) egyaránt, ha kis mértékben is. Feltétlenül utalnunk kell arra is, hogy az „alapozott falazat" arányának megnövekedése, s ezzel összefüggésben a föld falazatú (vert fal és vályog tégla) házak számának látványos csökkenése, tudva és ismerve az utólagos „aláfalazás" igen csekély építészeti értékét, nem feltétlenül tekinthető jelentős fejlődésnek. Megdöbbentő, s igen elgondolkodtató az a tény is, hogy az 1970-es épületstatisztika adatai szerint az egy lakásra jutó szobák aránya: 1,6. Ez a mutató azonos a száz évvel korábban, 1870-ben felvett dél-alföldi épületstatisztika egy kis mezővárosi adatával, melyről nagyobb összefüggésekben feltételezhető/bizonyítható, hogy nem, vagy alig haladta meg a középkori léptéket.

8 8 GRÁFIK I. 1987. 19-20.; HOFFMANN T. 1975. 353. 74