Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

„ Ég a kunyhó, recseg a nád, Szorítsd meg a házigazdát. Míg a gazdát szorítgatod, A hurkát, kolbászt ellophatod. " Ezeket a leveleket rögtönzött csúfnevekkel írták alá: Nyuszpolya Ferkó, Böndő Sári, Nyakigláb Péter. Miközben a házigazda elolvasta a levelet, a maskurák topogtak, dünnyögtek, hümmögtek hozzá, s közben a háziasszony körül sündörögtek, hogy minél hamarabb szolgálja ki őket. De a házigazda igyekezett megvárakoztatni az alaposan felöltöztetett maskurákat, s a meleg kemence mellé terelte őket, míg a rájuk kent festék olvadni nem kezdett az arcukról. Majd kaptak a szatyorba hurkát, hájas tésztát, az üvegbe bort. Ezután a gazda úgy tett, mintha mérges lenne és seprűvel zavarta ki a maskurákat, akik az ajtóból még visszakiáltották: „Egészséges koporsót a halottnak". Egy este, ha úgy adódott, 2-3 helyre is elmentek, s mire visszatértek a fonókába tele lett a kosár. A hurkát a fonókában megsütötték, majd a tésztával és borral együtt közösen elfogyasztották. A legények, hogy ne unatkozzanak a fonókában, kártyáztak, bíróztak, szövést játszottak. Bírózáskor egyikőjüknek rá kellett dőlnie egy székre vagy ágyra, s a többiek sorban a fenekére ütöttek (ki mekkorát bírt), s addig folytatták így, amíg csak kitalálta, hogy ki volt, akkor aztán annak kellett beállnia. A szövés-játék a következőképpen történt: az egyik legény székhez támasztott seprű nyelén áttette előbb a jobb, majd a bal lábát, s újra a jobbot. Közben egy másik fiú a széken várta ezt a lábváltogatást, miután egyszerre dobbantottak hármat. Ez így ismétlődött, s úgy hallatszott, mint mikor az asszonyok vásznat szőnek. A legények sokszor megviccelték, vagy megcsúfolták a házigazdát, főleg ha az zsugori volt, vagy rosszindulatú. Például, ha az udvaron szekeret találtak, szétszedték, bevitték a kamrába, s ott újra összerakták, hogy a gazda ne tudja kivinni. Sőt még olyasmire is emlékeznek az idősebbek, hogy volt akinél a háztetőn rakták össze a szekerét. Azután pedig levették az utcaajtót és a másik szomszéd, vagy távolabbi gazda utcaajtajával cserélték ki. Az öreg házaknál, ahol szabadkémény volt, az ott felakasztott kolbászból leakasztottak egy pár szálat és megették. Volt, hogy lementek a pincébe és kieresztették a gazda borát, vagy egy részét megitták. Sokat emlékeznek még egy olyan esetre, hogy az egyik háznál, ahol a gazda nagyon fösvény volt, egy hektó bor állt a sarokban (abban a szobában, ahol a fonóka volt). A fiúk bírózást játszottak, rá kellett feküdniük a hordóra, miközben a magukkal vitt nádszállal kiszívták a gazda borát. Mivel a játékban legalább 15 legény vett részt, s a játék elég sokáig tartott, a bor alaposan megcsappant, amelyet a gazda csak harmadnap vett észre. Ahol a „gyengébb" (mamlasz, akivel ki lehetett tolni) házigazdának - esetleg szomszédjának - kecskéje volt, megfogták a farkát, tekergették, s amikor a legjobban mekegett belökték a fonókába a lányok közé, a tettesek pedig elszaladtak. Máskor dióhéjba szurkot öntöttek, s ráhúzták a macska lábára. Mivel sütötte a talpát, kínjában összeborogatott mindent, még az ablaknak is nekiugrott. 56