Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Dukrét Géza: Az ülőrokka, vagy gyalogrokka és a vele kapcsolatos szokások a bihari Síteren

E dolgozat tárgya a talpasguzsaly és a vele kapcsolatos szokások. Szükségesnek tartottam tanulmányozását, mivel a választóvizes díszítés-technikájú talpas guzsalyt a környéken csak Síterben készítették, s ma is csak itt található még fenn nagyobb mennyiségben, a hozzá fűződő szokások pedig már itt is csak az idősebbek emlékezetében élnek. Több mint 40 darabot tanulmányoztam, melyből 25 db a saját gyűjteményemben található. A Síterben készített guzsalyak mind egytalpasak, s használatuk módja után ülőrokkának, vagy ritkábban - a kerekes rokkától való megkülönböztetésként - gyalogrokkának nevezik. Kós Károly a guzsalyokról a következőket írja:

4 „Bár, mint tudvalevő a fonás - a növényi rostok vagy a gyapjúszálak összesodrása - fő eszköze az orsó, Európa egyetlen népénél sem hiányzik a guzsaly sem, a fejlettebb fonási mód e nélkülözhetetlen eszköze, amelyre a fonandó szöszt vagy gyapjúcsomót kötik, hogy azután balkézzel innen húzogatva adagolják a jobb kézben pörgetett orsóhoz az összesodrandó anyagot." A Kós által kidolgozott tipológia szerint a síteri guzsalyok az I. (rövid-) és a II. (hosszú) güzsalytípus bemutatását követően tárgyalt III. típushoz tartoznak, mint „középhosszú guzsalyok hosszú talppal, a ráüléssel való rögzítésre", éspedig e típus első, „természetes növésű bot szárral" jelölt változatához. A kezdeti formák csoportjához tartoznak, a fa természetes növésének kihasználásán alapulnak, valamint a késheggyel való díszítés és választóvizes kezelés jellemzi őket. I. AZ ÜLŐROKKA KÉSZÍTÉSE A síteri ülőrokka, vagy gyalogrokka két részből áll: a rúdból és a talpból. A rúd az erdeinkben, cserjéseinkben gyakori közönséges kecskerágó (Evonymus europeus) cserje fájából készült. A kecskerágónak sűrűbb helyen szép egyenes ágai nőnek. A kétéves cserje egyenes ágaiból ősszel vagy télen kb. 160 cm hosszú botot vágtak le. A levágott rudat betették a kemencébe, s jó tűz mellett kb. két percig megfütötték, hogy még forrón a szürkés kérgét kézzel könnyen lehánthassák és a rudat kézzel ki4 KÓS Károly: Erdélyi guzsalyok - Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest, 1979. 108-^130. old. Vonatkozó rész: 110-111, 123-129. old. 41