Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Cs. Szabó István: Adatok a zsákai juhtartásról

szerint zajlott; az egyik juhász a dranka szélére ültette a kos bárányt, összefogta a négy lábát. A herélést végző másik juhász két kezének nagy és mutatóujjával hátranyomta a zacskót és éles bicskával levágta a „zacskó kupakját" mire kiugrott a „két kis here". A heréket a fogával fogta meg és óvatosan húzta kifelé míg csak nem érezte az ujja közt, hogy kijött a „csíkja" (ondózsinór). Közben jó erősen szorította az ujjával, hogy az esetleges vérzést csillapítsa. „Bagós" juhász még bele is köpött a sebbe, hogy „fertőtlenítse". Amikor elengedték az ivartalanított bárányt, a farára ütöttek, hogy szaladjon. Fejés Abban az időben amikor még fejtek és a bérbe kialkudott volt a „vasárnapi tej", lényeges volt a szombat délutáni legeltetés. Hiszen nem „egy-két liter tejről" volt szó. Amikor jó volt a tavasz, dús volt a legelő, sok volt a tej, a bárány kint járt az anyjával a legelőn és szépen fejlődött. A jó legelő eredményeképpen sok tej miatt gyengén legelt, „rátartott a tejre". Ekkor már a választás előtt 10-12 nappal ráálltak a „bőgőre való fejésre". Fáradtságos munka volt, mert este „leverték a bárányt" a hodály végébe elrekesztett részbe (itt is meg a legelőn is bőgtek), aztán jobb esetben egy „kis kapató abrakra". Reggel megfejték az anyajuhokat és a legelőn újra találkozott a bárány az anyjával, de már „ürestőgyre". így aztán ha éhes volt kénytelen volt legelni. Esztrenga volt a fejősfalka. Fejéskör kell „egy aki hajtja az esztrengát, a birkát lyukra". A fejős birkákat drankával (deszkák két léccel összefogatva) elrekesztették. Sáfíán Imre a. seggen ülő színből „fejt ki" (1. rajz, 4., 5., 6. kép). 4. kép. Seggenülőszín a Berettyó parton 26