Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Cs. Szabó István: Adatok a zsákai juhtartásról

1. kép. Sáfián Imre juhász, Divat nevű puli és a juhok a korlátban Érdekes névmagyarázat, lehetséges más variációkkal itt nem kívánok foglalkozni. A család szerint úgy hat évvel ezelőtt az ország más részén élő Sáfián család Furtán kereste az ősöket. Annyit tudtak csak, hogy a nagyszülők valamikor Furtáról kerültek el. Sáfián Imre édesapja György, Furtán lakott, juhász volt Peresen. Édesanyja korán meghalt. Nyolcan voltak testvérek, de mint Imre bácsi mondotta; „nagyon szítszóróttak a világba". A négy fiú testvér közül János már meghalt, „hirtelen vérű, gyorskezű vót, agyonütötte Rácz Istvánt, emiatt osztán ült is". György sincsen már az élők között, „korábban a zsidónál vót juhász, majd osztán privát juhász vót, vígül a tsz-től nyugdíjazták". Fia „Gyuri" Furtán juhász, „Jóska" Hajdúsámsonba juhászkodik, János fia meg katonatiszt lett. A fiúk közül rajta kívül él még Antal, aki a berettyóújfalui Állami Gazdaságban volt juhász brigádvezető, onnan ment nyugdíjba és most is ott él a városban. A lánytestvérek közül már csak Róza él, Krisztina, Erzsébet, Juliánná „mán elmentek". A Sáfiánok németországi eredete újabb bizonyítéka annak, hogy a 18-19. század fordulóján behozott posztógyapjas merinó nyájakkal, juhászokat is hoztak az uradalmak. Napjainkra leszármazottaik külső habitusban, észjárásban tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, a befogadó tájhoz és emberi közösségekhez. Sáfián Imre szinte hibátlanul beszéli a „bihari tájszólást", tekintete nyílt, nem sunyi, élénk kék szeme kivirít napszítta pirospozsgás arcából. Beszélgetés közben nem fennhéjázó, nem nagyképű. Komótosan ízesen forgatja a szavakat tiszteletadással a másik ember iránt, de még sem szolgaian alázatos. Közönségesen, magától értetődően egyenlőséget tesz ember és ember között. A legkedvesebb barátját, vagy magasabb hivatali be22