Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bodnár László: Monostorpályi szőlő- és borkultúrájának fejlődése és visszafejlődése

1929-ben Mayer János földművelésügyi miniszter e gondolatokkal terjesztette a képviselőház elé a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvényjavaslatot. Ezeket a ma is aktuális felismeréseket rakta keretbe a Hegyközségi törvény, melynek lényegét a következőkben foglaljuk össze: Az Országgyűlés a hazai szőlőművelés érdekeinek előmozdítása, a bortermelés színvonalának emelése, termékei piacképességének javítása, valamint a korszerű származásés minőségvédelem meghonosítása célját szolgáló, s az ebben érdekeltek önigazgatásán alapuló szervezetek létrehozása érdekében alkotta meg a Hegyközségi törvényt. - A törvény területi hatályi kiterjed a borvidéki és a bortermőhelyi településekre; - A szőlő- és bortermeléssel, illetve az ezekből származó termékek felvásárlásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, gazdasági társaságokra vonatkozik. Fontos kiemelni a törvényből, hogy a hegyközség a termelők és felvásárlók által e tevékenységükhöz fűződő, közös érdekeik előmozdítására, az általuk előállított termékek származás- és minőségvédelemére létrehozott köztestület. A szőlészeti és borászati árutermelő tevékenység csak hegyközség tagjaként folytatható. A korábbi hegyközségi törvényekben volt olyan lehetőség, hogy a feltételekkel nem rendelkező települések termelői számára lehetőség volt a hegyközség kialakítása. A mostani hegyközségi törvény alapján csak a borvidéki és bortermőhelyi települések termelése olyan, amely fokozott védelmet, az eredet ellenőrzését és garantálását igényli. A törvény hatálya alá tartozó településen is akkor kötelező a hegyközség alakítása, ha a település közigazgatási területén legalább 50 ha árutermő szőlőültetvény van. Ez azt jelenti, hogy csupán az 1500 m

2-nél (kb. 400 négyszögöl) nagyobb területű szőlőültetvényeket kell figyelembe venni. A hegyközséggé szerveződésnél nem kell tehát azt vizsgálni, hogy a szőlőterületek közül mennyi az, amely a szőlőkataszter szerinti I., II. esetleg III. osztályú, vagyis borvidéki (bortermőhelyi) területnek tekinthető. Amennyiben az adott településen az árutermő szőlő területe eléri az 50 ha-t, önálló hegyközséget kell alakítani. A hegyközségi tagság szempontjából a szőlőültetvénynek van meghatározó szerepe. Ültetvénynek pedig csak azt a szőlőt lehet tekinteni, amit zárt rendszerben telepítettek, vagyis meghatározott rend szerint és engedély alapján. Ehhez viszonyítva tehát nem lehet szőlőültetvénynek tekinteni a belterületi ingatlanokon található szőlőterületeket. A hegyközségek szempontjából a szőlőkataszterben nyilvántartott ingatlanoknak van jelentősége. A kataszterbe viszont csak külterület, illetve - az 1994-es új földtörvény előtt volt - zártkerti ingatlanok, vagy olyan belterületi földek kerültek be, amelyek mezőgazdasági rendeltetésűek. Az egyéb belterületi ingatlanok nem ebbe a körbe tartoznak, nem kell tehát attól tartani, hogy a lakóház melletti lugas érdekelné a hegyközséget. A tanulmány címében is jeleztem, az utóbbi évtizedben a falu szőlőkultúrája jelentős mértékben visszafejlődött. A kedvezőtlen időjárási és értékesítési lehetőségek következtében, 1988-90 között, három év alatt 120 ha szőlőt selejteztek ki. Először 42 ha Zalagyöngyét az Égett Akoldülőben, majd 89-ben 30 ha Ezerfürtű szőlőt a Kövesdydűlőben és 1990-ben 48 ha Ezerfürtű szőlőt szintén a Kövesdy-ben selejteztek. 199717