Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága

hangzók felszívódását különböző realizációk kísérik, és a jelenség a nyelvi változások nehezen észlelhető rétegéhez tartozik. így pontos az a kép, amelyet a sárrétudvari nyelvjárás hosszú magánhangzóiról, ezen fonémák gyakoriságáról felvázoltunk. A hosszú magánhangzók nagy gyakorisága általános az egész nyelvjárásterületen (vö. Imre, MMNyjR. összesítő adataival i. h.) A jelenségnek az érintett nyelvjárásokbeli változása nem számottevő, a nyelvjárást tipikusan beszélők nyelvhasználatában máig nem változott semmit. A nyelvjárás mássalhangzói számukban és adottságaikban megegyeznek a köznyelviekkel. Van ugyan adat a rövid mássalhangzók intervokális helyzetbeli nyúlására (ellemi, mámmá, utánna nálla, íívélle stb., leginkább a ragos névmások ejtésében), ezek azonban nem terhelik jelentősen a nyelvjárás hosszú mássalhangzó fonémáit, nem vonzanak olyan jelentős értékkülönbségeket, mint amilyeneket a felső nyelvállású hosszú magánhangzóknál láttuk. Egy mássalhangzós jelenség viszont nagyon jellemző a nyelvjárásra: az l, r, j nyújtó hatásáról már volt szó. Azzal kell kiegészítenünk, hogy az l, r, j nem csak hosszú magánhangzókat hoz létre, hanem félhosszúakat is (vö. egyedül, bekerült, javúlni, tanulmányozzam: elmúlt, felesígűl, körbe, hëjzet, rajta stb.). Ez utóbbi csoport kiegészül még néhány pótlónyúlásos adattal (vö. ara, ëre, mër 'mert'). Az /, r, j nyújtó hatását vizsgálva azt látjuk, hogy az el- igekötő e-je általánosan félhosszú a nyelvjárásban: az / az oka részben annak is, hogy következetesen hosszú a magánhangzó az /-re végződő toldalékokban (-búi, -bűi, -rúl, -rűl, -túl, -tűi). Rámutattunk már: a hosszú magánhangzó csak zártabbá válik a nyelvjárásban, de nem rövidül meg Sárrétudvari nyelvjárásban sem. A sárrétudvari dialektus arculatát több, kisebb hatású magánhangzós és mássalhangzós jelenség színezi még. 3. A sárrétudvari nyelvjárás alaktani sajátosságairól nagyon vázlatosan szólunk. Tüzetesen vizsgálni nem célszerű, mert alaktani adottságaiban lényegében azonos a nyelvjárás a köznyelvvel. Ez a legfontosabb, amit ide vonatkozóan a dialektusról elmondhatunk. Egy vizsgálat sokkal inkább azt tűzhetné feladatául Udvariban is, a szomszédos nyelvjárásokban is, hogy felmutassa, milyen egyezések vannak a nyelvjárás és a köznyelv alaktani rendszere között, semhogy az eltéréseket tallózza. Végül az is a vázlatos megoldást indokolja, hogy az újabb beszédfelvételekkel együtt is kevés nyelvi anyagunk van az alaktani jelenségek tanulmányozásához. Bár a nyelvjárást jól ismerem, de nem anyanyelvjárásom. A püspökladányi és sárrétudvari nyelvjárás lényegi azonossága, a sok hasonló jelenség, érték ellenére sem vállalhatom, hogy a két szomszédos nyelvjárás sok azonossága alapján teljes azonosságról beszéljek. Tőtani vonatkozásban a nyelvjárás - a szomszédos szerepi nyelvjárás is, vö. atlasz M20 - két sajátosságára mutathatunk rá: a névszótöveknél az út~útak~útam~útat), valamint az igetöveknél a hágy-hagyom, kél-kelek nyelvjárási váltakozására. Ez utóbbi alaktani értékű nyúlás sajátossága, hogy csak az egyes szám 3. személyben jelentkezik á és é, a ragozási sor többi tagjának tőhangzója mindig a, e. Olyan sajátosság, amely a szomszédos nyelvjárásokban is megvan, a regionális köznyelv azonban sehol nem vette át. 177