Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)
megvívás motívuma szerepel. 1 5 A „rangsor", vagy „erősorrend" („melyikük tudása nagyobb") eldöntése miatti viaskodás számos esetben összefügg azzal a hiedelemmel, hogy a táltosoknak valamiféle „szervezetük" van. (Erről tesznek említést már az 1725-ös debreceni és az 174l-es miskolci boszorkányperek táltosnak mondott vádlottjai is.) Tudtak ilyenről Hajzer János esetében is: „ Úgy mesélték az öregek, hogy ők kilencen vannak a világon állítólag és egy bizonyos időnként ők tanálkoznak, de mán mikor eléri azt a bizonyos kort, akkor újra születik helyettük másik és ők bizonyos időnként ilyen viaskodáson mennek keresztül ... melyik az er ős ebb. " Hajzer János alakjához tehát mind a háromféle célt egyaránt köti az emlékezet. A viaskodással együtt járó alakváltoztatás motívumát is ismerték adatközlőim. Általános volt a különböző színű bikák (fehér-kormos, piros-fekete, sőt: „... az egyik macskaszínbe vót, a másik meg kutyaszínbe ...") megjelölése. Ismerték azt a hiedelmet is, hogy az ellenfél - a másik bika - hátsó lábát ütve lehet(ne) segíteni a viaskodót. Egyedi - csak egy adatközlő említette így - a fehér és fekete ragadozó madár képében történő viaskodás. (Bár a téma irodalmából ismeretes, hogy a táltos a leggyakoribb bika, a kevésbé gyakori csődör alakja mellett más „párás állat" képében is viaskodhat.) Érdekes, hogy ismert a községben az a hiedelem is, miszerint bizonyos természetfeletti erővel rendelkező személyek viaskodhatnak tüzes kerék formájában is, de Hajzer Jánoshoz ezt a motívumot nem kapcsolták. Szép számú történet szól arról - mintegy körülírva a rejtezés fogalmát -, hogy ez a viaskodás más jellegű, mint egy szokványos küzdelem. Többen is említették, hogy ez a viaskodás hétköznapi ember számára láthatatlan volt, legfeljebb „kísérő jelenségei" voltak láthatóak (pl. a vihar, égzengés-villámlás, vagy ,,/ott ahol viaskodtak/ a fák is meg vótak hajladozva, össze vót törve minden ...") Nyilván, a rejtezés motívumához kapcsolható az is, mikor úgy szól a történet, hogy „szellemi alakban", „szellemi dogokkal" folyt a viaskodás, de volt olyan is, aki úgy fogalmazott, hogy a „tudásukkal viaskodtak". A ragadozó madár képében történő viaskodásról szóló történet belső ellentmondása (bent a házában az ágyon feküdt, ugyanakkor a levegőben madárként viaskodott egyidejűleg) mögött is nyilván a rejtezés hiedelme rejlik. Egy másik igen szemléletes megfogalmazásban ugyanez a jelenség: „...ugyanúgy verekedtek, mint így, de ott nem látszott késszúrás ... hiába szúrta az árnyékot ...olyan vót, mint a valóságos árnyék ... itt van ez az árnyék, oszt ez menne össze-vissza, én meg csak itt állok. " (A rejtezés során a testből eltávozó és attól függetlenül önálló tevékenységet folytató „szabadlélek" másik elnevezése „árnyéklélek"! ) 15 SZŰCS Sándor; 1975. 121
