Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)
A viaskodás hiedelemkörével szorosan összefügg egy másik hiedelemkör: a rejtezésé. A néphit szerint ugyanis a táltos a viaskodás előtt „elrejtőzik". A rejtezéssel (más megnevezése: révülés) kapcsolatos hiedelmek alapja az a - sámánhitű népek körében, illetve a magyar népi műveltségben általánosan ismert - képzet, mely szerint az embernek több lelke van. Egyik a testiélek (lélekzetlélek), másik a szabadlélek (árnyéklélek). A hiedelem szerint ez utóbbi eltávozhat a testből (mély alvás, rejtezés esetén), attól távol külön tevékenységet folytathat, illetve többféle (legtöbbször állati) alakot felvehet. Ugyanakkor a szabadlelket (árnyéklelket) ért hatások a fizikai testen is megjelennek." Ennek a mozzanatnak különösen a táltos rejtezés alatti viaskodásai során van jelentősége. (Bár a táltos rejtezéseinek nem egyetlen és kizárólagos célja a viaskodás.) A Hajzer Jánosról szóló történetek között is központi szerepe van a viaskodástörténeteknek. Mutatja ezt, hogy a „viaskodás" csoportba tartozó egyes történetek két másik csoport történeteivel is tartalmi kapcsolatban vannak, (lásd 1. ábra) És ezt mutatja a viaskodás-történetek nagy száma (a motívum általános ismertsége) is. Az e történeteket magába foglaló csoporton belüli rétegzettséget a 3. ábra szemlélteti. Az ábráról leolvasható, hogy a történetek szerint a viaskodás célja alapvetően háromféle lehet: a) az időjárás „eligazítása" - saját falu határának megvédése a rossz időtől b) rontás „levételéért" - beteg meggyógyításáért c) eldönteni, ki az erősebb - tulajdonképpen a táltosok „rangsorában" elfoglalt hely meghatározásáért. Azokat a történeteket, amelyekben közelebbi célmegjelölés nincs („... nem mondta senkinek soha, hogy miért /viaskodtak /" , „... azt csak ük tudták /miért viaskodtak /") külön alcsoportba soroltam. Ezekről feltételezhető, hogy az idők során „kopott ki" belőlük a célmegjelölés, és eredetileg a fenti három cél valamelyike motiválta a viaskodást. Kutatók általában megegyeznek abban, hogy az időjárásért való viaskodás motívuma később került a táltos hiedelemkörbe. Talán, amikor a gazdálkodásban elsődlegessé vált a földművelés, akkor lett „fő feladata" a táltosnak a saját (falu) közösségének a termését megóvni, a fenyegető bajt elhárítani. 1 2 A publikált gyűjtések túlnyomó részében valóban az időjárásért viaskodnak a táltosok. (A legújabb kutatás már azt is bizonyítottnak véli, hogy az időjárásért viaskodás délszláv varázslóktól átvett vonás a táltos esetében.) 1 3 Azonban már Diószegi Vilmos rámutatott arra, hogy a szibériai sámánizmusban nem - vagy alig - ismert az időjárásért viaskodás motívuma, míg a másik két cél gyógyítás és a „rangsor" eldöntése - igen. 1 4 Később pedig éppen Szűcs Sándor közölte saját gyűjtését, amelyben a nagykunsági gyógyító táltosokkal kapcsolatban a betegért való 11 DIÓSZEGI Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. (Budapest, 1967.) 23-28. 12 Magyar Néprajz VII. 589. 13 Uo. 14 DIÓSZEGI Vilmos; 1952. 119
