Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Studia Dacica II.
L. Marius Perpetuus leg. (Aug. pr. pr. Ill Daciarum) egy bizonyos P. Aeliws Gemellus tribunus közreműködésével: . . . [pe]r P(ublium) Ael(ium) Cl(audia) Sesnt(ino) I Gemellum\ tribunum. A publikálók 2 8 szerint a tribunus a Tibiscumban állomásozó cohors I (mill.) Vindelicorum parancsnoka volt s az umbriai Sentinum-ból származott. A felirat datálása a helytartó neve alapján: ca. 214. 2 9 A két P. Ael. Gemellus közötti kapcsolat, összefüggés kérdése — ismereteink szerint — eddig nem merült fel. Ami valószínűnek látszik: azonos családból származtak vagy: a két személy azonos. Ez utóbbi esetben a 214 körül még lovagrendű P. Ael. Gemellus később — mintegy 1—2 évtized elteltével a szenátori rendbe emelkedett. 3 0 2. Aurelius Tuesianus. — I. Piso" publikációja és G. Alföldy™ fontos kiegészítései, amelyeket a felirat Piso által adott olvasatához fűzött, részletesen megvilágították a kis-ázsiai (Pamphyliából való) személy lovagrendi majd szenátori pályafutásának a daciai (sarmizegetusai) kőemiék alapján vizsgálható állomásait. 31 1 Ezzel szemben részben homályban maradt Aur. Tuesianus kapcsolata Daciához a feliratállítás idején: ca. 250 260 körül, tekintetbe véve, hogy a lovagrendi pályafutás feltehetőleg 220/230 körül kezdődött (Alföldy G.), s akkor sem Daciában, hanem Alföldy szerint egy egyiptomi legio-tribunátussal. Igaz, Aur. Tuesianus 230 és 271 között procurator provinciáé Daciae Apulensis bis ágens vice praesidis volt (Alföldy G.). Tény, hogy a feliratállításra a daciai Sarmizegetusában jóval később került sor, mint a daciai szolgálatra. Érdemes itt citálni a felirat befejező sorait: [M(arcus)? Aurjelius [p]atro[no] [l(ocus) datus)] d(ecreto) [d(ecurionum)] (Alföldy). Ügy véljük, felvethető, hogy Aur. Tuesianus lovagi pályafutása a daciai Sarmizegetusában kezdődött, s az is lehetséges, hogy a Kis-Ázsiából bevándorolt család sarja a Severus-korban a helyi decurio-testület tagja lett. Itt került a lovagrendbe, majd kezdte meg a militia equestris-1 talán 214-ben, amikor Caracalla keleti felvonulása kapcsán Daciában járt. 3 4 3.L. Valerius Valerianus. 3 b — A minden bizonnyal brilliáns tehetségű nyugat-pannóniai (savariai, poetovioi, sisciai?) italikus eredetű származéknak nem volt tűi sok köze Dacia történetéhez. Tény viszont, hogy néhány évig a Maros-menti Dacia-határon (Miciaban) álló ala I Campagonum praefectus-a volt — feltehetően Marcus Aurelius idején. Ezt köve28 I. Piso-P. Rogozea, Ein Apolloheiligtum in der Nahe von Tibiscum. ZPE 58 (1985) 214—218. további irodalommal. Ld. még AE 1976, 579.; AE 1978, 682.; H. Devijver, PME 3., 1980. 1020, 33 bis. 29 Vö. A. Stein, op. cit. sköv.; AE 1960, 226.; I. Piso-P. Rogozea, op. cit. 217.: 212/213 és 215 között. 30 Hasonló pályafutás Aur. Tuesianus-é, ld. lentebb. 31 I. Piso, Chiron 8 (1978) 515—527.: Die Laufbahn eines Ritters aus Pamphylien 32 G. Alföldy, ZPE 34 (1979) 247—272. Ld. még H. Devijver, op. cit. 1020, 257 bis 33 Alföldy: [...], trib.? leg. II Traianae?, proc. sexag. vices, hered. provinciar. Syr. Phoenic. Palaestin, et Arabiae, proc prov. Dac. Apui. bis agens vice praesid., cent, praep. sacrae annon. exp., v. e., a ducen. provinciarum Syr. Coel. et Span. Baeticae, v. perf. a ratione privata, cos. desig., [...], praes. prov. Lugd., v. c. 34 Figyelmet érdemel itt még a felirattöredékek lelőhelye: Sarmizegetusa fóruma, vö. I. Piso, op. cit. 515. — Caracalla daciai tartózkodásához: J. Fitz, AR 6—7. 1965—66. 202 sköv. 35 AE 1966. 495; AE 1971. 476. további irodalommal. 8
