Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Udvari története a XVI. század derekáig

szerint a dézsma mennyiségéből a következő gabonatermésre lehet következtetni: 1155 1/2 kepe búza, illetve 1264 köböl, Valamint 12 köböl árpa. A jobbágyháztartásokon belüli differenciálódást mutatja hogy kevés volt a 7—10 kepe dézsmát adó jobbágy, az átlag 3—6 kepével adózott, de jónéhány szegény 1—2 kepét adott. Láttuk, tizenöten adtak báránydézsmát, a dézsmabárányok száma 72, ebből 1458 darabos juhállományra lehet következtetni. Méhtizedet 14-en fizettek, a tized méhkasok száma így 68, a méhállomány 765 kas.

4

0 A falu gazdálkodásáról a szomszédos települések adataival összevetve elmondhatjuk, hogy a nádudvari dézsmajárásban Nádudvar után Udvariban volt a legnagyobb a búzatermés, valamivel több mint Bajomé és Ladányé, két és félszerese Szerepének, kétszerese a püspöki birtok Kisrábénak és háromszorosa Bárándénak, az árpa termésben már nem mutatkozik ez a vezető hely. A juhállomány több mint négyszázzal kevesebb mint Bajomban, de kb. négyszázzal több mint Szerepen, Kisrábén és közel ötszázzal több mint Bárándon. Elsősorban a közvetlenül szomszédos falvakéval összevetve ki kellett emelnem Udvari gazdálkodásában a gabonatermelés, azon belül is a búza fontosságát. Természetes, hogy a település földrajzi helyzete a XVI. században is jelentősen befolyásolta a sajátosan kialakult ártéri gazdálkodást. Udvariról FÉNYES Elek még a XIX. század közepén is fontosnak tartotta megállapítani, hogy ,,határát a Berettyó nedvesíti"/'* A dús füvü rétek, legelők az állattartásban meghatározók voltak. Sajnos sem a szarvasmarha vagy ló, sem az ősi magyar fajta sertés tartására nincs adatunk. Bizonyos, ( hogy a halászat, csíkászat, nádalás szerepet kapott a falu későközépkori gazdálkodásában, valamint a gyékény felhasználása is. Ezek az adatok, illetve számított értékek bizonyítják, hogy Udvari az egyik legértékesebb püspöki birtok volt, nem hiába óhajtották a Bajomiak megszerezni és uradalmukhoz csatolni. A népesség lélekszámát a dézsmaháztartások száma nyomán 370—380 főben adhatjuk meg. A jobbágyság a XVI. század derekán magyar volt, A megismert családnevek közül idegen etnikumból való valamikori származásra az Agsó, Sandó, Mártis és az egy Tót utal. A népesség immigrációját tükrözik a Baranyai, Somogyi valamint a Burai (Heves megyei falu, ma Tiszabura Jász-Nagykun-Szolnok megyében), Mágori (ma is lakott hely Békésben Vésztőtől északnyugatra), Makai (a középkori Csanád vármegyei település Makó. ma Csongrád megyében) és a Pereki (Pereg — Perek az Árpád-kori Fejérvármegyében, ma az 1950-ben Kiskunlacházával egyesített település Pest megyében) nevek. A Kabu családnevet teljes biztonsággal nem vonhatjuk ide, alakulhatott a személynévként az Árpád-korból ismert kaba főnévből, 40 Szabolcs vármegye dézsmajegyzéke Heves és Vas megyei összeírásokkal egybekötve folio kötetben: Magyar Országos Levéltár. B. 1205. sz. alatt. — Elemezte: BALOGH István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból. In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve I. 1958. (Szerk. CSALLÁNY Dezső, Bpest, 1960.) 15, 158—159, 165. — A kepe (latinul gelima) nem a learatott gabona mezőbeli csomóját jelenti, hanem a dézsmálás számadási egységét. A dézsmaszedő a falunként változó számú kévékből rakott keresztekből kettőt vett egy kepének, azaz átlagosan 28—32 kévét. — A száraz űrmértékek vagy gabonaűrmértékek között a legelterjedtebb volt a köböl. Mai mértékegységekre átszámolva az erdélyi köböl 87,2 liter, illetve 65,4 kg szemterményt, a kassai köböl 77,4 liter, illetve 58,2 kg szemterményt jelentett. 41 FÉNYES Elek: Magyarország geográphiai szótára I—IV. (Pest, 1851) IV. 228. 77