Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Udvari története a XVI. század derekáig
XII—XIII. század fordulóján vagy valamivel korábban már elnyerhette. Akkor, amikor a királyi birtokok eladományozása már országszerte kezdett nagyobb méreteket ölteni. Udvarira vonatkozóan az 1220-as évek után éppen egy évszázadig nem ismerünk írott forrást. így nehezen lehetne megrajzolni, hogyan alakult a falu sorsa a XIII. század második felében. Tudjuk, hogy Bihar és Békés megyék igen jelentős pusztulást szenvedtek a tatárjáráskor, a korábbról ismert települések közel fele elnéptelenedett. A két megye teljes területére vonatkoztatott arányszám azonban feltétlenül kisebb volt a Sárrétek vidékén. Itt, ha a falut felégették is, a népesség a nádasokban, mocsarakban lévő nehezen megközelíthető szigeteken védelmet találhatott. Későbbi adataink azt látszanak igazolni, hogy Udvari is komoly pusztítást élt át és újranépesedése csak lassan történt meg. Jelen tanulmányunknak nem tárgya, de terjedelme sem engedné meg, hogy előadjuk a Zovárd nemzetségből származott családok tiszántúli birtokainak történetét és a családtörténeti összefüggéseket. De Udvari tatárjárás utáni birtoklástörténetének megvilágítása igényli, hogy röviden felvázoljuk bihari és békési terjeszkedésüket. KARÁCSONYI János szerint a Zovárd nemzetségnek már a tatárjárás előtt három jól megkülönböztethető ága alakult ki. Ezeket még hosszú ideig összekötötte a feltehetően a XII. század első felében megépült szerepi nemzetségi monostor közös kegyurasága. Az egyik ágnak az a Vécs (Bech, Vech) adott nevet, aki a XIII. század első éveiben még élt. A Vécs-ág, illetve az abból származó családok birtokainak nagyrésze Esztergom és Komárom megyében volt. De Vécs Miklós nevű unokájának (királyi főlovászmester, 1267—75 között említik) Zovárd nevű fiától származtatják a Bessenyei családot, akiknek Udvari birtoklástörténetében majd szerepe lesz. Az úgynevezett Budun-ág a tatárjárás korában elhalt I. Budun-tól nyerte nevét. Lehetséges, de nem bizonyított, hogy Vécs öccse volt. Fiai alapítják meg a később Izsákainak nevezett családot, századokon át Udvari birtokosai voltak. Uradalmukat Szerep körül építették ki Békésben és Biharban, de voltak falvaik másutt is. A harmadik ág a Fugyi nevet kapta, mivel őseik ebben a bihari faluban a tatárjárás után s később is részbirtokosok voltak és ott is éltek. De falvaiknak csak egy része volt ezen a vidéken. A három ág valamelyikéhez kapcsolódtak felmenőikben a XIII. század elején élt Tancs és a vele feltehetően unokatestvéri fokon rokon Mortun és Apa. Mindketten a tatárjárás korában éltek. 2 0 A Zovárd nembeli családok 1283-ban osztották meg a szerepi monostori kegyuraságát. A Vécs- és Budun-ág családjai együttesen háromnegyed részben, a Fugyi-ág egynegyed részben részesült. Ugyanekkor osztoztak az örökös nélkül elhalt Tancs fia Fülöp és Mortun fia Lőrinc birtokain. A bihari Aka és Tancs-kereki 2/3-a Vécs- és Budun-ágbelieké, 1/3-a viszont Apa fia Istváné lett. Az Abaúj vármegyei Hernád melletti 20 KARÁCSONYI János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I— III. (Bpest, 1900—1901) III. 149—157. passim. — GYÖRFFY György az eredetileg Nyitra és Galgóc környékén letelepedett Zovárd—Sártványvecse nemzetséget a név etimológiája és a tagjaik által gyakran használt személynevek (pl. Vécs— Vecse *»»» Bécs—Becse, Vodon «•»/ Bodon ) török hangsajátosságai alapján a csatlakozott kabarok bolgár—török nyelvű részéhez sorolja. Lásd A magyar nemzetségektől a vármegyéig, a törzstől az országig. I. = Századok XCII. évf. (1958) 73—74., és uő.: A kabar kérdés = Forrás XV. évf. (1983) 3. sz. 20—28. passim. 69
