Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig
lata előtt halhatott meg, talán menyasszony volt? A fejét díszítő aranyozott ezüst díszítésű párta talán erre is enged következtetni. A sírból szív motívumokkal díszített korong került elő, de csak egy darab. Tetszetősnek látszana az a feltételezés, hogy hajviselete is más volt, mint a többi, korongot viselő nőé, mivel azonban a mellkasi rész, a baloldali koronghely bolygatott volt, így megállunk a következtetésekben ennél a pontnál. A 267. és 83. számú leányka sírok áttört korongjairól már tettunk említést. Ez utóbbi két sír korongjának funkciója teljesen eltérő volt. Igen érdekes a 143. sír (4. kép) és 262. sír leánygyermekének felső és alsó ruhája. Az alsó ruha egytagú veretekkel díszített, a felső ruha aranyozott ezüst korongokkal. A 262. sír leánykájának ezüst fülbevalója temetőnkben egyedi típusú szőlőfürtös végződésével. A hajában levő két korong rangját sejteti. A 165. sír leánykájának különlegesen szép gyűrűje mellett ruhájának feltehetően rövid ujja az, ami érdekes a temető női ruháinak elemzése során. 9 5 Lábbeli viseletükre vonatkozóan meg kell jegyezzük, hogy nem leltük veretes csizma nyomát. Fémveretes ruháknál a ki- és bebújást a két kulcscsont fölött fülesgomb záródással ellátott ruhanyílás tette könnyebbé. Fülbevalóik egyszerűek. Gyűrűik között több paszta- és kőbetétes fordul elő. A fémrészek igen szép ötvösmunka nyomát őrzik. Kiemelkedő szépségű és ritkaságánál fogva is jelentős a 136. sír asszonyának aranyfülbevalója, melyet bizánci mester készített.' J 6 Bőr öv meglétének egy esetben, a 102. sírban akadtunk nyomára. A férfisírok vizsgálatánál első dolog amit érintenünk kell, a temetés rítusa. Pogány és keresztény szokás megléte egyaránt felfedezhető a sírokban. Az ugor korig visszavezethető halottas szokásuk maradványának, a szemfedőlemeznek bizonyítékára találtunk a hízóföldi temető sírjaiban — szemfedőlemez maradványokat, illetve arra utaló nyomokat (84., 158., 251., 258. sír). A lélekhithez kapcsolható állatábrázolás egyik formájának tekintjük a 24. számú férfisír mellékleteként előkerült birkafej formájú bogozót. Felfűzve lóghatott gazdája övén a több készség mellett, amelyet a juh fejének közepén fúrt lyuk kopása bizonyít. Ez a tárgy zoomorf ábrázolásával egyben pompás bizonyítéka a minden bizonnyal közösségükben élő és dolgozó kézműves absztraháló képességének. Az eltemetettek rangos voltát bizonyítja az előkerült nagyszámú és sokféle fegyver. Ezek nem annyira nemesfém gazdagságukkal tűnnek ki, hanem elsősorban változatos formájukkal és bőségükkel. 51 harcos mellett leltünk nyílhegyet, mivel azonban csak 19 csontos reflexíjat találtunk, lenni kellett másféle íjnak is s a harcosok fele ezt használta. Ezeknek azonban elkorhadt az anyaga, nyomukat sem találtuk meg. Az előkerült nyílhegyek ennek a X. századi fegyvertípusnak valamennyi variációját reprezentálták. A Kárpát-medencében első ízben találtunk gyújtónyílhegyet. Egy-egy sírban a nyílhegyek száma egytől tizenkettőig terjed. Nyíltegez nyomát 29 esetben tudtuk megfigyelni és rögzíteni. A közelharc egyik fontos fegyverének számító balta egyetlen esetben, a 258. számú sírban volt. Ez egy nyéltámaszos köpüszárnyas balta. A közelharc 95 Néprajzi adatok vannak arról, hogy a Szovjetunió területén élő rokonnépeinknél a karperec viselésének helye jelzi a nő életkorát és érettségét. 96 FETTICH Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. Archaeologia Hungarica XXI. Szöveg- és Táblakötet. (Budapest, 1937) 104—105., CXVII. tábla 1—2. 55
