Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig

lalók asszonyainak ruhái — igaz nem minden esetben — bővelkedtek nemesfém díszekben, ennek ellenére az egyszerű pasztagyöngyöknek, préselt vereteknek a hajfonatokban, illetve a ruhán való elhelyezése nemes egyszerűséget és rangjukhoz illő méltóságot sugárzott. Különösen szép a 167. sír hajkoronája, benne a különlegességként elkönyvelhető, díszesre faragott gyöngyházkagyló korongokkal. Nyakának egyetlen és igazi ékessége az aranyozott ezüst kaftáncsüngő,- melynek szív formájú motívumát többszörösen visszajátszotta a biztos kezű ötvös. A 31. sír ruhájának nyakkivágását bőr alátétre dolgozott életfa motívummal díszített kisszíjvég formájú és kettős pillangót utánzó préselt, aranyozott ezüstveretek díszítik. Hosszú ujjú ruháját az alkar közepén hurkos-kampós, négy szálból sodort bronzkarperec szorítja a karjához. Dús hajfonatának szálait ezüst hajkarika simítja a hajfonat kötegébe. A 193. sír, 220. sír eltemetettjének fonatait ugyanígy rendezték el, ruhájukon egy-egy préselt, virág formájú lemezes veret. A 193. sír érdekes lelete ezen kívül még egy csontsíp. A 220. sír pödrött végű lemezkarperecei mindkét csuklóra rásimulva rendezik a ruha redőit, a jobb karon azonban van még egy öntött karperec is. Több esetben sikerült megfigyelni a felső, kaftánszerű ruhadarab alatt a díszített, finom szövésű vászon vagy selyembrokát ruha meglétét is. A 139. sír esetében is ez történt. Az alsó ruhát díszítő rombusz alakú ingnyakveretek aranyozott ezüstből készültek, a ruha különleges szabása külön figyelmet érdemel. Itt szeretném megjegyezni, hogy az ilyen típusú ruhadíszek temetőnkből több esetben előkerültek. Nem hiányoznak tehát a bihari területről sem, mint azt a korábbi kutatás vélte. A csüngős veretekkel díszített ruhák minden esetben több sorban díszítettek fémveretekkel oly módon, hogy az egytagú csüngősor alatt ugyanolyan felső tagú, kéttagú csüngők sora ékesíti a ruhát (107. sír, 207. sír), vagy oly formában, hogy egymás alá két sorban varrtak fel egytagú csüngőket (32. sír, 118. sír, 248. sír). Különleges a 102. számú sír eltemetettjének öltözéke, ahol egysorban vegyesen vannak felvarrva az egy- és kéttagú csüngők a ruha záródásának vonalában. Igen szép lelete a honfoglaló temetők női sírjainak az aranyozott ezüst korong, vagy az áttört korong, amely véleményünk szerint legtöbb esetben a női hajfonat pompás ékessége volt. Megállapításunkat a honfoglaló temetők feltárásakor végzett megfigyeléseinkre alapozzuk. Ezeket a korongokat a hajfonathoz bőrszíj rögzítette, amelynek egyik vége oda volt szegecselve a korong széléhez a hátsó oldalon, másik vége ennek a bőrszíjnak — mondhatjuk úgy, hogy — „lekapcsolható" volt. Miután a hajfonatot rásimították a korong hátlapjához, ezt a keskeny bőrszíjat rákapcsolták a korong szemben levő szegélyére. így a hajfonat a bőrszíj és a korong hátlapja között volt. A hosszú hajfonatokat olykor különleges formában rendezték el, mint pl. a 167. és 118. sírok esetében. A 118. sírnál meg kell említeni a rombusz alakú kétsoros, fémveretes ruhaszegély fölött a nyakon körbefutó színpompás rozettás és hálómintás pasztagyöngyökből álló gyöngysort ugyanúgy, mint a hajfonatokba belefont gyöngyök közé fűzött cyprea-kagylók sokaságát. Mielőtt a gyermekleánykák viseletével foglalkoznánk, néhány dolgot szeretnénk megemlíteni, amely tárgyi anyaggal is következtetni enged az eltemetettek életkorára. A 102. sír halottja életének sorsdöntő fordu53