Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig
században sem a frank királysághoz, sem a bolgár cársághoz nem tartozó dél-bihari területeken is. Sárrétudvari belterületéről s a falu határából olyan gazdagságú X. és XI. századi temetők kerültek elő, amelyek feldolgozása, a következtetések levonása a későbbiekben majd egy monografikus feldolgozást igényel. Itt most bemutatjuk az egyes lelőhelyeket, az onnan előkerült sírokat a bennük található anyaggal s néhány felvetődő problémát megkísérlünk megválaszolni a végleges feldolgozás előtt. A X—XI. századi temetők a következők: Iskolák udvara (Templom környéke), Balázs halom, Ferendek(Fél-) halom, Hízóföld, örhalom. Iskolák udvara 1893-ban kerültek elő az első Árpád-kori leletek Biharudvariból, azóta a régészeti szakirodalom számára ennek a Sárrét széli kis falunak határa nem fehér folt többé. SIMON István akkor bi•harudvari tanító így számol be a leletek előkerüléséről, s az ásatásról az Archaeológiai Értesítő 1894. évi számában 7 8: „Udvariban a református templom a falu szélén, egy sizéles holt-folyás, az úgynevezett Kertalja-ér mellett épült. A templom környékén, s főleg az attól északnyugotra eső telkeken akárhol ástak kutat vagy vermet az emberek, mindenütt találtak emberi csontokat, de arra sem a mostani nemzedék, sem az ezelőtti nem íemlékezett, hogy itt valaha temető lett volna, sem szájhagyomány nem beszélt arról. Csak annyit tudott tehát a lakosság, hogy egy régi temető felett vert tanyát, de annak a temetőnek sem korát, sem jelentőségét nem ismerte. A református egyház ez év tavaszán a templom tőszomszédságában egy új iskola építéséhez kezdett. Midőn a munkások a fundamentum árkait ásták, ez alkalommal is találtak csontokat, de ezeken kívül most egy \ gyűrűt is leltek, és szerencsére nem dugták azt el, hanem megmutatták dr. Tomm Béla orvos úrnak, ki is azt egy koponyával együtt — szaktudósoknak bemutatandó — Budapestre vitte. így lőn, hogy Árpád-koriaknak nyilváníttatván a leletek, a n. múzeum a régi temető kiásatására költséget küldött. Az ásatás meg is kezdetett május 24-én és folytattatott három és fél napon át, majd június 15., 16. és 17-ik napjain tartott tovább, ezután a beállott nagy munkaidő miatt szünetelt egészen augusztus 30-áig s befejeztetett szept. 2-án. Legelsőben a templomtól északra, a nagyobb fiúiskola udvarán eső terület ásatott fel." A feltárások során mindenben HAMPEL Józsefnek, a Nemzeti Múzeum nagytekintélyű tudós igazgatójának az útmutatásai alapján 7 9 jártak el, megfigyeléseiket rögzítették, térképvázlatokat készítettek, így tudni lehet, hogy melyik sírból, milyen leletek származnak. A nagyobb fiúiskola udvaráról 19 sír került elő: 1—3. sír: a csontvázak közel 2,5 mélységből kerültek elő gyűrű (1), S végű hajkarika melléklettel, 4. sír: bronz S végű hajkarika, bronzhuzal gyűrű, 5. sírban: csak a csontváz volt, 6. sír: két csontváz volt benne, bronz S végű haj78 SIMON István: A Bihar-udvari árpád-kori temető. Archaeologiai Értesítő 14. 1894) 217—220. 79 MESTERHAZY Károly: A sárrétudvari (biharudvari) X—XI. századi temetők. In: A Bihari Múzeum Evkönyve II. (Szerk. HÉTHY Zoltán, Berettyóújfalu. 1978.) 29—32. 35
