Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Pálinkás Patricia: Berettyószentmárton földrajzi nevei

50.); 1907: Szomolyom puszta (Hnt. 104.). A Mezőpeterdi és a Mezősasi úttól délre a Mezősasi, Toldi, Mezőpeterdi határig terjed. Sík, szántó és legelő. A név a Szomajom helynév -i melléknévképzős alakjából és a puszta földrajzi köznév kapcsolatából áll. -f SZOMAJOMI-TANYÁK — 1883—84: Szomajom tanya (T8); 1945 k.: Szomalyomi tanyák (TI 3). A Szomajomi-pusztán található, É-ról a Merza-tanya, ÉNy-ról a Csárda-háti-kút övezi. A névben a Szomajom helynév -i melléknévképzős alakja és a tanya földrajzi köznév többesszámú alakja áll. -f- SZOMAJOMI-TELEK — 1759: Szomajomi Telek (TI); 1848: Telek (T5). Az Ölyvös, az Erős-sziget, az Erebere, a Koldus-lapos határolja. A névben a Szomajom helynév -i melléknévképzős alakja és a telek földrajzi köznév szerepel. SZOMAJOM-PUSZTA 1. Szomajomi-puszta. SZOMAJOM — Szomajom, -ba, Szomojom, -ba (175). — 1291—94: villa Zumeyn (Györffy 672.); 1332—37: villa Zomani (Györffy 672.); 1470: Zomayon (Csánki I, 624.); 1552: (Jakó 358.); 1594: Zomajom (DPL. 679.); 1783: Szomolyeby Pusta Szálás (T2); 1800 k.: Szomojom (ÁTD.); 1832: Somolyom (Visitatio 10.); 1839: Szomajom (Fényes IV, 106.); 1846: Szomolyom (Protocollum); 1852—60: (T3); 1861: (Protocollum); 1883—84: (T8); 1913: (Hnt. 408.); 1926: (Hnt. 70.); 1933: (Hnt. 132.); 1937: (Hnt. 132.); 1938: (Nadá1íf/i 473.); 1944: (Hnt. 119.); 1951: (Hnt. 194.); 1956: (Hnt. 107.); 1967: (Hnt. 146.); 1973: Szomolyom (Hnt. 181.). Az Ölyvöstől délre, a Szomajomi-pusztától nyugatra fekszik. 1800 körül kb. 154 hold szántó és 185 hold kaszáló volt itt. Sík terület, jó minőségű, fekete földű szántó. Régebben legelőnek, kaszálónak használták. Szomojom neve a XIII. sz. végén tűnik elénk az egy házashelyek között, eredete tehát sokkal korábbi időben keresendő. A Hontpázmány nemzetség, illetve a belőle származó Panaszi Pázmány család birtoka volt (Jakó 358.). Csak 1468-tól lett a Pázmányoké, előtte egyházi birtok (Csánki I, 638.). 1520-ban a vámhelyek között találjuk felsorolva (Ortvay 561.). Iványi szerint tulajdonképpen nem is volt vámhely, mert e helyen sem híd, sem pedig töltés nem volt, hanem a tulajdonosok a revisio hírére kezdtek csak hidat építtetni, olyan víz fölött, ahol sem híd, sem pedig töltés nem szükséges, mivelhogy a szekerek ezen a vízéren át akadály és baj nélkül közlekedhetnek. A revideáló bizottság meggyőződött róla, a híd építése megkezdődött, de még nem fejeződött be. A vámhely törvényessége felől döntés nem történt (i. m. 89.). 1552-ben még 19 telekből álló község (Mezősi 265.). 1566-ban hódolt település lett (Mády 1981, 185.). A Szejdi dúlás (1659—60) után, az 1692. évi összeírásban puszta helyként szerepel (Mezősi 69.). 1660-ban már a pusztát adták zálogba Berettyóújfalunak (DPL. 680.). A név ejtésmódja és helyesírása nem egységes. Az Ölyvöstől délre eső, kisebb területet emlegetik inkább Szomojómként. Az ettől északra fekvő, nagyobb kiterjedésű területet pedig Szomajomként, de a puszta földrajzi köznevet nem teszik utána, mint azt a térképek jelölik. A név puszta személynévből keletkezhetett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a szláv nyelvekből származtatható, vö. Smolja családnév. A régiségben a név -n végű 268