Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Pálinkás Patricia: Berettyószentmárton földrajzi nevei

SZABADSÁG UTCA L Déryné utca. -f- SZABÓ-LAPOSSA — 1759: Szabó Lápossá (TI). A Szomajomban található, a Büdös-ér, a Mezősasi határ, az Erebere határolja. Vizes terület. Erre utal a név második tagja, a lapos földrajzi köznév. A Szabó személynév szerepel az első tagban, mint birtokos, ezt mutatja a lapos birtokos személyragos alakja. SZAKÁLL-TANYA — Szakái-tanya, '-ra (100). A Pásztor-zug, a Görbeér, a Mezősasi határ, a Sasi út határolja. A Szakáll családnév 1842től mutatható ki a református anyakönyvekből. 1938-ban Szakáll Pálnénak 118 hold földje volt (Nadányi 474.). 1949-ig volt tulajdonukban a tanya. A terület egy része Mezősasé lett, erdőtelepítést végeztek itt. A név a Szakáll családnév és a tanya földrajzi köznév összetétele. + SZÁLLÁSOK ALATT — 1848: Szállások alatt (T5). A Szomajomban található, az Ölyvös és a Sasi út, a Kis-ér-hát, a Mihály-réti-csatorna határolja. A névben a szállás főnév többes számú alakja és az alatt határozószó található. A szállás a ,szilaj marha, aprómarha teleltető helye a pásztor kunyhójával' jelentésben él. SZEGFŰ UTCA — Szekfü ücca, '-ba (2). A Puskin útból nyílik, zsákutca. Nem régi településű. A névben a szegfű virágnév található. SZÉLES UTCA 1. Irinyi utca. + SZENTADORJÁN 1. Adorján-sziget. SZENT DÉNES — Szën Dínés, Szëndinëzsbe (46). — 1291—94: in Sancto Dionisio (Györffy 667.); 1349: Zendyenes (Jakó 349.); 1470: Zenthdyenes (Csánki I, 623.); 1660: Szt.-Dienesi puszta (Szök. 143.); 1732: Dienes puszta (Szök. 475.); 1796—99: Szent Dienes puszta (Vályi III, 358.); 1808: Sz. Dienes (Lipszky); 1839: Sz. Dienes puszta (Fényes IV, 107.); 1851: Sz.-Dienes puszta (Fényes IV, 94.); 1863: Szentdienes puszta (Hnt. 176.); 1875: Sz.-dienesi puszta (Osváth II, 226.); 1891: Szt. Dénes (Tll); 1933: Szentdénes (Hnt. 132.); 1937: (Hnt. 132.); 1938: (Nadányi 473.); 1944: (Hnt. 119.); 1945 k.: Szt. Dénes (TI2). A Berettyó, a Kórógy, Zsáka, Fúrta határa, a Bócsi-puszta határolja. Sík terület, szántó és legelő. Az 189l-es térkép szerint 1074 hold területű. Szent Dénes feltűnésekor a Zovárd nembeli Vécs fia Miklósé, de a Barsa nemzetség korán megszerezte "es attól kezdve főként a Nadányiak és Gyarmatiak bírták. A XII—XIII. sz. fordulóján keletkezett, de fejlődését valószínűleg a tatárjárásig megakasztotta. 1465-ben a Panaszi Pázmányok is jogot formáltak rá. Pusztásodása a XV. sz. második felében megindult és a török háborúk előtt befejeződött (Jakó 349.). A Földesi család 1470-ben eladta a Tordaiaknak Szent Dienes puszta részeit (Csánki 633.). Az 1552-es összeírás mint falut már nem említi (Osváth II, 226.). 1660-ban a részbérlők zálogba adják Berettyóújfalunak (Szök. 143.). Szent Dienes mártír tiszteletére épült templom volt benne (Jakó 349.). A latin Dionisius személynévből származik a Dienes alak, századunkban már a magyarosított alakot, a Dénest használják. A helynév a Szent Dénes szentnév. SZENT DÉNES-DtJLÖ — Szën Dínézs-düllőü, -be (40). — 1900 k.: Sz. Dienes-düllő (DPL. 714.). A Szent Dénesi-puszta északi részén, a Ba265