Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig

Felemlítem azt a megfigyelést is, hogy a körülbelül 8 négyzetméternyi terület nem vízszintes, hanem északtól délre lassan lejtő hepe-hupás sík volt. Lej ebb menvén, a csíkos réteg alatt szurok színű, feltűnően puha, ragadós föld következett, mintha zsírral vagy olajjal itatták volna be. Másik 50 cm. mélységben megint fehér lenyomatok s ezeken alul vörös színű lábszárcsontok tünedeztek elő . . . A 162 cm. hosszú csontváz hanyat feküdt, fejjel nyugatra, lábbal keletre; ugyancsak fehér, vörhenyes és barna színű csíkokat, sávokat mutató rétegek között. Alatta a színes sírfenék kissé domború volt. A tetem feje délre fordult; mindkét karja tompaszög alatt meghajlítva, elállott a derekától; lábai kissé felhúzva voltak. A váz ilyen zsugorított helyzetben 162 cm. volt. Fogai teljesen épek s alul-felül 15—15 fogat olvastam meg. Az egésiz csontváz vörös volt; szikkadás után a vörös szín megbarnult, "azonban a csontokra tapadt vörös festék hetek múltával is jól felismerhető. A csontváz mellett iem találtam más mellékletet, csak a fejtől balra, 25 cm.-nyire pár gyüszűnyi vörös festéket poralakban szétterítve. A sírgödör hosszúsága 1.90, szélessége 1.30 m. volt, az őstalajban körülbelül 0.60—1 m.-re leásva. Alatta érintetlen sárga agyag következett. Azt hiszem, hogy e hatalmas halmot e sír betakarására és emlékére hordták össze a körülötte levő területről, . . . A sír környékét október 27-én kutathattam át. Ekkor a szélrózsa minden irányában 2—2 m. széles, 8—8 m. hosszú árkot s ezek között két ugyanolyan, meg egy rövidebb árkot ásattam. De se körülötte másik sírt, se lakóhely . . . nyomait. . . nem találtam. Az északfelőli V. sz. árokban békateknő darabok s fél méternyi mélyen fű- vagy szalmaszálak vörhenyes barna színű lenyomatai mutatkoztak; a délfelőli II. árokban pedig, a felszíntől 40—50 cm.-re, mindenütt kevert föld alatt, keletre és nyugotra lejtő, 2—3 cm. vastag, hol sárgás, hol égett vörös réteget figyeltem meg. E kultúrnyómnak sejtett réteg alatt érintetlen humus következett. A Balázs-halomban talált temetkezési mód igen becses adat alföldi halmaink korának, keletkezésének és céljának megállapításához."

2

9 Az első feltárások óta eltelt több évtizedes kutatómunka igazolta, hogy a kurgánok alaptemetkezése rézkor végi.

3

0 Feltárásuk a rézkorból a bronzkorba való átmenet problémájának megoldásához viszi közelebb 29 ZOLTAI L. 1910. i. m. kiemelés tőlem (M. N. I.) 30 ZOLTAI Lajos kéziratos naplói a Déri Múzeum Adattára Régészeti Gyűjtemény — Debrecen sz. kir. városa múzeumának Jelentései az 1909, 1910, 1916, 1923, 1924, 1925 és 1927. évről. — ZOLTAI Lajos: Debreceni halmok, hegyek... (Debrecen, 1938 — GAZDAPUSZTAI, Gyula: Zur Frage der Verbreitung dersogenannten „Ockergräberkultur" in Ungarn. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1964—65 (Szeged, 1966) II. 31—37. — GAZDAPUSZTAI, Gyula: Chronologische Fragen in der Alfölder Gruppe der Kurgan-Kultur. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1966— 67 (Szeged, 1968) 91—100. — M. NEPPER, Ibolya: Dannije k raszposztranyenyiju jamnoj kulturi v Vengrii. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/1 (Szeged, 1974) — M. NEPPER Ibolya: Okkersíros temetkezés Püspökladány-Kincsesdombon. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977) — ECSEDY: i. m. 18