Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

Villa (108, 187) Van „favilla" és „vasvilla". Előbbi 3—4 ágú, szénagyűjtésnél, nyomtatáskor használták. Utóbbi ekkor még csak kétágú, főként kévehányásra használták. Visszálló vas (108) Kenderfonalból a visszáló vas segítségével sodortak többágú zsineget. Zsák (24, 108) Durva kendervászonból. Hagyatékban 25 db. Az életmód A korábbi fejezetekben körvonalazott gazdasági, társadalmi, önkormányzati állapot lényegében behatárolta az életfeltételeket. Az egyéneknek, csoportoknak nem volt korlátlan mozgástere, így természetesnek tűnik, hogy az egyes családok, csoportok életmódjában nem mutatkoznak lényegbeli különbségek. Nincsenek olyan „nagy gazdák", akik életvitelükben kiemelkedtek volna társaik közül, és a népi kultúra alapvető elemeit a pásztorok és a szolgák is viselik. Említettük: a gazda egy tálból evett a szolgájával, munkásaival, a pásztorok „sorkoszton" éltek, ugyanúgy, mint az iskolamester, tehát ugyanazt ették, mint a köznép. A jegyzőkönyvek nem adnak ugyan mindenre kiterjedő részletes információt a népi életforma egészéről, de ha a közölt részadatokat egységben nézzük, világosak a népi kultúra körvonalai. Viselet. Főként a férfiak ruházkodásáról tudunk meg többet. Bizonyos, hogy a férfiak hosszú hajat viseltek. Csak így képzelhető el, hogy a kocsmában dulakodó legények „egymás haját fogták", s úgy próbálták a másikat a földre teperni. (48) Kiss András hajánál fogva verte Kalmár Ferenc fejét a földhöz, de Kalmár is a haját húzta Kiss Andrásnak (85) Sajó János a Szász György „üstökit" fogta és úgy „húzták-vonták egymást". (112/a) Varga János „üstökinéi fogva" húzta ki a pincéből Kalmár Ferencet. (99) Legáltalánosabb férfi viselet az ing és a gatya volt. 1732. szept. l-jén Szász György a Renge András „ingit a nyakába hasította". (158) Ez csak úgy képzelhető el, ha a sértett rövid inget viselt. Kocsis Ferenc László Pálné előtt „a gatyáját lebocsájtotta". (10/b) Szűcs Jánosné úgy látta Kéri Jánost, hogy „a gatyája az inába volt a leginynek". (12) Tehát a maguk szőtte vászonból varrt gatyának minden bizonnyal két szára volt, s derekukon madzaggal lehetett megkötni, és alatta nem viseltek alsó nadrágot, mint némely más bihari faluban. (Csökmő, Köröstárkány). Tehát úgy nézhetett ki, mint a XIX. századi ábrázolásokból következtetve a XX. század első felében is ismert volt. Ünnepi alkalmakon viseltek már kék posztóból készült nadrágot, s ez alá szűkre szabott gatyát, úgynevezett lábravalót. (Kovács György három ingért és lábravalóért édesanyjának átengedte a vetését.) (85) Elterjedt felsőruha lehetett a dolmány, hiszen még szolgák bérében is szerepel. 84) Sokan mentét is viseltek, ami pedig nem lehetett olcsó viselet, hiszen Kiss Gergelyné egy lovat adott az urának mentéje árában. (108) Hétköznapokon, főként a pásztorok bocskorban, jártak. Láttuk, 8 pár bocskor járt évi bérükben. Az, hogy kész bocskor helyett nyers bőrt is lehetett adni, azt mutatja, hogy a bocskort maguk a pásztorok el tudták készíteni. A legények ünnepnapokon sarkantyús csizmát viseltek (131, 159) Férfi fejviselet a süveg vagy a báránybőr kucsma volt. Ügy látszik, a 194