Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében
A telek „első", vagyis az utca felőli részén minden esetben kerítést és zárható kaput építettek. Oldalsó és hátsó határán azonban gyakran vitatkoztak, tehát itt nem mindig volt kerítés. A Vágó-féle teleknek pl. egy bodzafa volt a határa, melyet Bányai András kivágott, ezután saját telkét a Vágó-féle telekből megnagyobbította, s oda sövényt is vont. (171) A 146-os jegyzőkönyvben is azon vitáznak, hogy a Csizmadia Jánosné telkének „meddig van a határa"? A telek alsó végét rendszerint sövény határolta. Nagy Benedek „által akart menni a sövényen", de a felesége megfogta mondván: „ne menjen által, mert ott lesi Jámbor Pál a fejszivei". (13) A harag onnan volt, hogy Jámbor Pálné „a sövényen által hajított valamit" Nagy Benedek portájára (13/a). Sövényből készülhettek az utcai kerítések is, s csak később terjedt el a deszkapalánk. Egy utcai szóváltás alkalmával Dudás András Böszörményi Györgyöt a Fegyverneki úr „sövényénél" kiáltotta gyilkosnak. (192/a) A szomszédok egymás közt gyakran a sövényen hagyott hágcsón át közlekedtek. Vincze Istvánné veje pl. azzal fenyegette meg szomszédját, Mózsik Jánost, „ha ide jű a hágcsójára, levágja az inát". (111) A hágcsó a sövényen hagyott keskeny nyílás, melyet alul kb. térdmagasságig befontak vesszővel, ezen lehetett átlépni. A sövényt földbe vert, felül kihegyezett karók közé fonták marékra fogott hajlékony fűzfa vesszőből. Tetejét szalmával fedték, hogy az esőtől védjék. (Vincze Istvánné is azért veszett össze Mósik Jánossal, mert az úgy rakta rá a sövényre a szalmát, hogy az a szomszédba is áthullott. (111) A szalma fölé még szúrós gallyakat is helyeztek, hogy ezzel az átjárást akadályozzák. A telek hátsó végén lévő sövény a folyamatos építés során feltöltődött, alatta bozót sarjadt, így a sövény lassan garágyává alakult. A garágyán kívül mély árkot is ástak, mely a szomszédokkal összeköttetésben az egész falut körülvette. 1731 koraőszén Kiss István azért perel, mert egyik tehenét valaki Kiss Gergely kertje hátulján a garágyán keresztül ugratta, s a tehén kívül az árokba bukott, nyaka kitört és elpusztult. (109) A háztelek első, utca felőli része volt az udvar, melyet minden bizonnyal valamilyen egyszerűbb kerítés választott el a kerttől. Az udvar legfontosabb épülete a ház volt. Néhány utalásból következtethetünk a házak milyenségére. A 133. sz. jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a régi Patkai-féle telken Kis Lőrincz Tamás akart házat építeni. „Háznak való fát hordatott azon telekre, hogy házat épicsen rajta". „Az ágasokat azon telken fel ásták". Ebből minden bizonnyal szelemenes, faágasos patics házat óhajtottak építeni. A házak két-, vagy háromosztatúak lehettek. A bejárat a pitvaron át történt a házba és a kamrába. Lakatos János valószínűleg kétosztatú házban lakott. Nagy János ugyanis itt a pitvarban a patkán találta meg elveszett zsákját. Tehát a pitvarban volt a tüzelőpatka, amelyen éjszakára „a tüzet bé takarták", tehát ügyeltek arra, hogy a parázs lehetőleg ne aludjon ki. (159) A tűzgyújtás „kiütés"-sel, tehát acél, kova, tapló segítségével történt. (191) Mások szerint a pitvarban „a lajtorja fogán" volt Nagy János zsákja. (24/c) Eszerint a pitvar nem volt lepadolva, mert itt lehetett felmenni a padlásra. Mivel kéményről egyáltalán nincs említés, feltételezhető, hogy a tüzelőpadkáról a füst — bizonyára valamilyen szikrafogó terelő szerkezettel — közvetlenül a padlástérbe szállhatott. (Ezt a 172
