Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

róság előtt tanúként szerepelnek, azt bizonyítja, hogy ekkor már letelepedett életet éltek, s a tanács elfogadta vallomásukat teljes értékű tanúként. Több cigánycsalád" már ekkor kettős nevet viselt (Hamza Ádám és György, Renge András, és János, a Bodi család három fővel). Velük együtt már 15 cigány férfiról tudunk, akik beilleszkedtek a falu társadalmába. Kimaradtak az adóösszeírásokból a pásztorok, akiknek nem volt itt házuk, földjük, hanem más helyről szegődtek ide bojtárságra. A jegyzőkönyvekből három ilyen családot ismerünk meg. Van azonkívül idegenből származó csősz, csapláros a feleségével. Idegen a nótárius négy tagú családjával. Velük már 44-re duzzad az összeírásokból igazolhatóan kimaradt családnevek száma. Rajtuk kívül is találkozunk azonban még 34 családnévvel, akikről nem tudjuk, miért nem szerepeltek az idézett adóösszeírásokban. Közöttük 9 olyan, akinek felesége, vagy 18 éven aluli gyereke, sőt háza is van a faluban, tehát bizonyos, hogy állandóan itt lakó polgárok voltak. Feltehető, hogy ezek egy része valamiféle kiváltsággal rendelkezett, vagy a városban bdtöltött funkciója miatt mentesült az adózástól. Bármi volt is az oka kimaradásuknak, mégis feltűnő, hogy a jegyzőkönyvek összesen 78 olyan családnévről adnak hírt, akik nem szerepelnek az adófizetők között. (Kismarja életrajzáról írt könyvemben is feltűnt már, hogy voltak olyan ,,bolygó" lelkek, akik hol felbukkannak, hol eltűnnek szem elől. Ügy látszik, ez az állapot itt is tükröződik. Varga. 1978. 49.) A jegyzőkönyvek tehát sokkal teljesebb képet adnak a lakosságról, mint a különböző összeírások. A névanyag vizsgálata még további következtetésekre is ad módot. Ha a névsort áttekintjük, kiderül, hogy valójában nem 165 családról van itt szó, hiszen némely család több ágra bomlik, vagyis több önálló kiscsaládból áll. Az azonos nevűek talán nem is közös nemből származtak, csak a névadási szokások hozták össze őket (pl. Kis, Nagy, Szabó, stb.) Gondos elemzéssel 180 olyan családot ismerünk meg, amelyben a családfő neve mellett a feleség, vagy a gyerek neve is szerepel. Ezen túl még 144 esetben bizonyosnak vehető, hogy önálló családfőről van szó akkor is, ha neve magánosan szerepel, mert a jegyzőkönyvek szövege erre enged következtetni. Ez összesen 324 családfő, ami az adóösszeírások 157—185 főjéhez képest számottevő többlet. (Nem is szólva az 1715. évi országos összeírásról, mely csupán 21 adózó főt jelöl, vagy az 1720. éviről, mely 84 családfő nevét közli. 1715-höz képest tehát több mint 15-szörös, 1720-hoz képest megközelítően 4-szeres szorzószámot kellene alkalmazni, hogy viszonylag reális eredményt kapjunk. (Dávid Zoltán országosan 15, Kováts Zoltán 20—25-szörös szorzószámot javasol!) Holott ezek csak a rekonstruálható családok! Nem szerepelnek közte azok a magánosan előforduló nevek, akiknek hovatartozandóságát nem tudtuk megállapítani, összesen 35 ilyen magánosan felbukkanó nevet találunk, akik lehetséges, hogy valamely tisztes család tagjai, vagy ideiglenes lakói a falunak, akik azonban pillanatnyilag legalábbis a maguk személyében gyarapították a falu lélekszámát. A teljes népesség megítélésénél tehát nem hagyhatók figyelmen kívül. Annál nyugodtabb lelkiismerettel tehetjük ezt, mert azt is számításba kell venni, hogy bizonyosan voltak olyan családok, akik három év során elkerülték a törvénykezést, így nevük nem szerepel a jegyzőkönyvekben. Az 1728-as összeírásban 9, az 1740-esben 11 ilyen névvel találkozunk, akiket nem ismerhettünk meg a 168