Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében
el, különben kitolattatik és a Városnak lakossa nem lészen". (39., 51) Nagy János is mocskolta a bírót: „Ördögh atta, mit csinálok a lelke' Birájának és a többieknek". „Nekem nem parancsol az Ördögh atta Birója"! A törvényszék szerint Nagy János is megérdemelné, hogy kitolattassák, „de ez egyszer a B. N. Tanács megh engedvén eö kglminek, büntetése lészen; a mái nap estéigh a nyak vasban áljon ő kglme, és midőn kivetetik, az Armasoktul ő kglme a Furatossal megh csapattatik". (55) Rajtuk kívül a három év alatt még tíz embert büntetnek meg „engedetlenségért", azért, mert „meghamissolták", „dehonestalták" a bírót. A főbíró ebben az időben már idejének nagy részét a község szolgálatában töltötte. Községháza (városháza) ebben az időben még nem lévén, az ügyintézés a saját házánál történt. Ezért munkájáért némi fizetést kap. A főbíró évi fizetése 8 váltó forint, 8 köböl búza, portiot abban az évben nem ad, de a taxát fizeti. (145) Gazdasági ügyekben „a Bíró másikja", vagyis a másodikbíró intézkedett, általában a főbíró helyettese volt. Hivatali funkciójáról keveset tudunk. (80) A városi irányítás speciális feladatait a „12 communitásbeli személy" között osztották fel. Közülük kerültek ki a városgazda, a malombíró, (185) a borbírók, az adószedő perceptorok. Az írásbeli ügyeket a nótárius végezte, aki tulajdonképpen a tanács fizetett alkalmazottja. Igen fontos szerepe volt a lelkipásztornak., akinek szellemi befolyása alatt működött az egész önkormányzat. A tanács tagjait évenként választotta meg a falu népe. A választás hagyományos formaságok között minden év november l-jén történt a . templomban, az összes hívek jelenlétében. Itt megjelenni s a választásokban részt venni minden felnőtt polgár joga, sőt kötelessége volt. Úgyszintén kötelező volt a kapott tisztség elfogadása is. Esztendő elteltével minden tisztségviselő tevékenységéről a közösség előtt elszámolt, majd lemondott. Ha a választott tisztségviselő ellen év közben indokolt panasz merült fel, tisztségétől bármikor megfoszthatták. A 12 tagú tanácsi testület választotta meg azután azokat a „belső embereket", akik a teljes tanácsi apparátust jelentették. Ilyenek voltak; a város gazdasszonya, aki a szinte naponként ülésező testület számára főzött. A malomba molnárt, a csapszékbe korcsmárosokat fogadtak. Alkalmaztak három kisbírót, 3—5 kocsist, harangozót, éjjeliőröket, csőszöket vagyis kerülőket. Szükség volt 2—3 ármásra, akik a rabokra vigyáztak, a törvény elé idézett személyeket előállították, az ítéleteket végrehajtották. A tanácsbeliek fogadták a pásztorokat is. Volt a városnak hites bábája. Király Mártonné bába ,, annak ide jibe" a várost elhagyta. Helyette Szabó Istvánnét választották. Most Királyné — férje nélkül — visszajött. Róla a tanács úgy határozott, hogy ezentúl csak Szabóné engedélyével gyógyíthat, s a betegtől felvett pénznek felét tartozik Szabónénak átadni. (127) A tanács fogadta fel a convenciós halászokat, mészárosokat, konvenciós kovácsot, vagy más alkalmazottakat. Ezek együttesen 40—50 főt is kitehettek. Mind valamilyen módon „belső ember"-nek számított, s ez a közösségen belül valamiféle respektust jelentett számukra. Az önkormányzat kétségtelenül leglátványosabb tevékenysége a bíráskodás volt. A „Szabad Kis Mária Várossá Polgári pereket és bűnöket ítélő Nemes Törvényszéke" lényegében a főbíróból és a 12 tanácsbeliből állott, de a tárgyaláson jelen volt a nótárius, mint jegyző. Ez a testület a 162
