Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kováts Zoltán: Darvas, Furta, Vekerd és Zsáka népességfejlődése a XVIII. századtól napjainkig
hogy ezt a következetes és egyes évtizedekben különösen is nagy méreteket öltő elvándorlás okozta. Községeinkben a halandósági arányok már jóval kedvezőtlenebbek az országos átlaghoz képest. Ezek a magyarországi halandósági arányok pedig Európában a legrosszabbak közé tartoznak. A születési arányok ugyan nem rosszabbak az 1980-as évtizedben az országoshoz képest, de a halandósági arányok igen. Ezért aztán a természetes fogyás mértéke nagyobb az országoshoz viszonyítva. Végigtekintettük a négy község népesedési viszonyát 1700-tól napjainkig. Egyenletes népességnövekedésnek voltunk tanúi a XIX. század utolsó évtizedéig. Növekszik ugyan kismértékben a népesség 1949-ig, de népesedési mozgalom mindkét ágában negatív előjelek mutatkoznak. Csökken a születések száma, terjed a születéskorlátozás, de ennél súlyosabb a rendszeres és egyre növekvő elvándorlás. Mind a természetes népmozgalom, mind az elvándorlás arányszámai tendenciát fejeznek ki. A tendenciákat a matematika nyelvére is lefordíthatjuk, ha az adatokból trendszámítást végzünk. E számítás segítségével időszakról időszakra megmondhatjuk, hogy településeinkben vagy a négy .községegyüttesben mennyien fognak élni. A számítás eredménye azt mutatja, meg, hogy az elmúlt 8 évtized születési és halálozási tendenciái, valamint az elvándorlási tendenciák alapján mennyi népesség várható. Természetesen, ha befolyást tudnánk gyakorolni arra, hogy családonként több gyermek szülessen, ha befolyást tudnánk gyakorolni arra, hogy jobb életlehetőségeket teremtve az elvándorlás folyamata megálljon, akkor lassulna az itt bemutatott elfogyási tendencia. A népességi előreszámításoknak nagy nemzetközi szakirodalma van. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal demográfusai az elismert módszert, a „component method"-ot alkalmazzák. A számításhoz két adatot, két feltételezést kell jól megadni. Egyik az, hogy hogyan is fog alakulni a jövőben a termékenység, szaknyelven a nettó vagy a bruttó reprodukciós együttható. Ezt a megbecsülést az elmúlt két évtizedben mindig rosszul végezték el, így mindig tévedtek. Kétévenként új és új előrebecsléseket végeznek, kullognak az „események" után. Mindig arról ábrándoznak, hogy a termékenység csökkenésének folyamata megáll. De miért állna meg? — Hosszú ideig a halálozási viszonyok romlásának tendenciáját nem t akarták figyelembe venni, így a másik feltételezést se tudták a számítógépnek jól megadni, az ún. korspecifikus halandóság megbecsülését sem a történeti tendenciáknak megfelelően végezték. A nemzetközi szakirodalomban a demográfiai előrebecsléseknek van egy egyszerűbb módja, amit a gazdasági életben mindenütt alkalmaznak: a trendszámításon nyugvó előrebecslés. A meglévő születési és halálozási arányszámok tendenciát fejeznek ki, ezt írják le a matematika nyelvén a trendszámítással. Persze ez nem olyan finom. Például a mi esetünkben nem fogja láttatni azt, hogy 1994 és 1996 közötti 3 évben a születések csökkenésének folyamata megáll, minimális születési megélénkülés lesz, mert 1974 és 1976 között kicsit több gyermek született, de a lényeget jól érzékelteti. Trendszámítással 1978 óta végzünk előrebecsléseket mind országosan, mind kisebb területekre. Ezek — sajnos — mind beteljesedtek. 151
