Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kováts Zoltán: Darvas, Furta, Vekerd és Zsáka népességfejlődése a XVIII. századtól napjainkig

Az elvándorlás mértéke Darvas, Fúrta, Vekerd és Zsáka együttesen Évtized Természetes Tényleges Elvándorlók (—) szaporodás, nép. növ. száma ezer ezer lakosra 1900—1909 7091 1910—1919 7328 1920—1929 7430 1930—1939 7531 1940—1949 7575 1950—1959 7393 1960—1969 6478 1970—1979 5417 1076 666 979 890 732 932 166 3 — 676 1608 —1224 1390 — 816 819 442 634 9 657 236 743 107 783 60 672 — 8,9 — 9,0 —10,0 —10,4 — 8,9 —21,8 —21,5 —15,1 összesen: 5280 7835 Többször utaltunk már arra, hogy a népesedéstörténeti vizsgálatba bevont településeink mindegyikének szomorú jellemvonása az, hogy népességét nem tudja megtartani. Az elvándorlás mértéke azonban időszakról időszakra más és más. Ezt is az ezer lakosra jutó arányszámmal mérjük. A kérdést nagy pontossággal 1900-tól tudjuk vizsgálni. Még a XIX. században a népesség természetes szaporodásának felekezetenként való számbavétele nem tekinthető teljesen pontosnak. Két népszámlálás adatából először is megállapíthatjuk az időszak tényleges népességnövekedését. Az állami anyakönyvezés bevezetése óta (1895. okt. 1.) mindegyik felekezetre együttesen rendelkezésre állnak a születési és halálozási adatok. Ezekből kiszámítható a természetes szaporodás nagysága. A természetes szaporodásból levonva a tényleges népességnövekedést, megkapjuk az elvándorolt népesség számát. Sajnos, a vizsgált községeinkben mindig negatív a mérleg. Az elvándoroltak számát a két népszámlálás közötti köznépességhez viszonyítjuk, így határozható meg az ezer lakosra jutó elvándorlás mértéke. Táblázatunkból láthatjuk, hogy már a XX. század első évtizedében viszonylag sokan vándoroltak el, ezer lakosra számítva évenként 8,9 fő. A kapitalista iparosodás az előző évtizedekben is hatott, az elvándorlás kezdeteit sikerült feltárnunk. Az iparosodás előrehaladtával egyre több munkáskézre volt szükség, s a város jobb életlehetőségeket biztosított. Elsősorban a rohamosan fejlődő Budapest vonzotta a népességet, de Debrecennek és Nagyváradnak is volt vonzása. Az első világháború évtizede, az 1920-as, majd az 1930-as évtized is hasonló értéket mutat, mint az előző: ezer lakosra számítva 9—10 fő hagyja el falvainkat. Mintha az 1940-es évtizedben az elvándorlási folyamat lassulna. Már „csak" 8,9 az ezer lakosra jutó elvándorlás. Városainkban 1945-ben és 1946-ban igen nehéz volt a megélhetés. A földosztás is reményt keltett, úgy tűnt, hogy a földből jól meg lehet majd élni. A kisparaszti árutermelés azonban hiába teremtett — mondhatni — csodát 1948-ban és 1949-ben, a keleti példát követnünk kellett. Megkezdődött a parasztság 147