Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kováts Zoltán: Darvas, Furta, Vekerd és Zsáka népességfejlődése a XVIII. századtól napjainkig
Az egészségügyi viszonyok Magyarországon a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdenek érdemben javulni. Az utolsó nagy országos járvány (kolera) 1873-ban volt. A himlő, majd a diftériaoltás kötelezővé tétele és megvalósítása, jó artézi kutak fúrása, az általános higiénia javulása szoros összefüggésben az iskoláztatás előrehaladásával meghozta az eredményt. Mind az 1920-as, mind az 1930-as évtizedben erőteljesen javulnak a halandósági viszonyok. Községeinkben ugyanakkor az ezer lakosra jutó halálozások aránya lassan közelít az országos átlaghoz. Országosan ezer lakosra 1920 és 1925 között 19,9; 1926 és 1930 között 17,0; 1930 és 1935 között 15,8; 1936 és 1940 között 14,1 halálozás jut. Községeink halálozási arányaiban nincs lényeges különbség. Az 1.920-as évtizedben még 21 ezrelék körüli, de már az 1930-as évtizedben 16—17 ezrelék körüli. A kismérvű negatív irányú eltérés még megvan, de ezen a területen a „családtervezés" még csak elindul, községeinkben az „egyke" nem vált belső törvénnyé. — Ha több gyermek születik, a még mindig magas halandóság miatt több a halálozás is. Az 1940-es évtized első felében a második világháború népességpusztító hatása miatt országosan emelkedik a halálozások száma és aránya: 1941—1945 között 16,4 ezrelék, de már 1946 és 1950 között csak 12,5 ezrelék. Erre az évtizedre közelíti meg az országos átlagot községeink halálozási aránya. Az 1940-es évtizedben Furtán — elég magas — eí halálozási arány: 15,2 ezrelék; a másik háromban már kedvezőbb: Zsákán 13,8, Vekerden 13,6 és Darvason 13,5 ezrelék. Az 1950-es évtizedben már nagyon lassan javulnak a halandósági viszonyok, a népesség elöregedése érezteti hatását. 1951—1955 között 11,1, 1956—1960 között 10,3 ezrelék a halálozási arány. 3 7 Fúrta 11,2, Vekerd 11,1 és Zsáka 11,0 aránya az országos átlaghoz hasonló, Darvas egy kicsit jobb az országos átlagnál: 9,0 ezrelék. Az ország közvéleménye nem nagyon tudja, hogy az 1960-as évtized szomorú fordulatot hoz népesedési viszonyunkban. 1961 az az esztendő, amikor ezer lakosra számítva a legkevesebben halnak meg: 9,6. Ettől kezdve már évről évre nem csak kevesebben születnek, hanem több az elhalálozottak száma. Ezer lakosra számítva 1962: 10,8, 1963: 9,9, 1964: 10,0 1965: 10,7 és így tovább. A mi községeink esetében az 1960-as évtized a legkedvezőbb, majd itt is megkezdődik a halálozási arányok emelkedése. Vekerd 9,4, Zsáka 9,6, Darvas 9,8. Az elvándorlások miatt, valamint a születéskorlátozás miatt bekövetkező elöregedés legjobban Furtán érezteti hatását, itt már ebben az évtizedben is 12,0 ezrelékre emelkedett a halálozási arány. A sokat propagált „családtervezés", a termékenység sokféle eszközzel történő korlátozása mind országosan, mind helyileg úgy is meghozta „gyümölcsét", hogy az elöregedés következtében szépen emelkedik az ezer lakosra jutó halálozások száma: 1971—1975 között 11,9, 1976 és 1990 között 12,9 az arány. 3 8 Az országos átlag körül van az elöregedés, illetve a halálozás Darvason 11,2; Furtán 12,1, Zsákán 12,2, de Vekerd már kiemelkedően rossz arányszámot mutat: 14,6. 37 Demográfiai Évkönyv 1988. 42. 38 Demográfiai Évkönyv 1988. 37. 144
