Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kováts Zoltán: Darvas, Furta, Vekerd és Zsáka népességfejlődése a XVIII. századtól napjainkig

Előző táblázatunkban bemutatjuk az 1760-as évek elejéig fennmaradt adóösszeírások fontosabb adatait. Ebből a k,orból ezek az adatok támpontjaink. Az egyes községek össznépességét majd jobban tudjuk a valóságnak megfelelően megközelíteni, ha figyelembe vesszük a II. József korabeli népösszeírás adatait. A visszakövetkeztető módszer is segítséget ad. Most bemutatásra kerülő táblázatunk segít az adóösszeírások forrásértékének feltárásában s a minket érdeklő arányok (községek egymáshoz való viszonya) láttatásában. Táblázatunkban szereplő korabeli adóösszeírási adatokra építeni a népesség nagyságának meghatározásakor — láthatjuk az egybevetésből — csak erős forráskritikával és bizonyos hibahatárok mellett lehet. Zsáka adózóinak száma 1728-ra nagyon visszaesik, de 1743-ra újra a korábbi szintre emelkedik, további növekedés mutatkozik 1753-ban, majd nagy visszaesés 1767-re. Darvas adózóinak száma is nagy hullámzást mutat. Fúrta esetében úgy tűnik, hogy az 1720-as években történő betelepítések után olyan nagyságú településsé lett, mint Zsáka. 1767 és 1784 között jelentős elvándorlás történhetett. Vekerd a megtelepülés után tartja magát, lassú népességnövekedésre leiiet következtetni az adóösszeírásokból. A települések népességének egymáshoz való aránya némiképpen változik, ha az 1784/85-ös népszámlálást nézzük. Vekerd mintha csökkent volna népességében a többihez képest. Darvas 1784-re megtartotta 24— 25%-os arányát. Fúrta jelentősen visszaesett 46%-ról 22,7%-ra. Zsáka ugyanakkor „ismét" azt mutatja, hogy a négy település közül itt él az összesnek 40%-a. Ezeknek a hullámzásoknak kellene keresni az okait, ha lenne rá forrás. Vajon e hullámzások mögött valóságos népességmozgás áll, vagy csak, — s ami valószínűbb — az adózásba való felvétel rendszere változott? 2. Népességfejlődés az első anyakönyvi adatoktól (1766) az első modern népszámlálásig (1870) A községek népességfejlődésének egyik legkézenfekvőbb, leggyorsabb megközelítési módja, ha a fennmaradt statisztikai jellegű munkák adatait gyűjtjük ki és áilítjuk sorba. Ezeket az adatokat azonban „nyersen" felhasználni nem lehet, mert téves következtetésekre juthatunk. A legutóbbi két évtizedben a történeti kutatás egyre több forráskritikai észrevételt tett ezekkel kapcsolatban. Ismertetésükre terjedelmi korlátaink miatt nincs mód, csak a végső konklúziót ismertetem, ahogy ma, 1990 januárjában ezeket a forrásokat értékelem. Több mint negyed százada alapvető bázisadatoknak számítanak a II. József korában, 1784 ősze és 1785 tavasza között katonai segédlettel végrehajtott népszámlálás adatai. Ekkor történt első ízben az, hogy az összeírást a nemesekre is kiterjesztik. Kisebb hiányai az újabb vizsgálódások fényében feltárultak. A nemesi ellenállás mind a nemesi számbavételt, mind a nemesi, majorsági birtokon élők számbavételét akadályozta. Jelentős hiányosság mutatkozik nagyobb városaink esetében. Különösen ott nagy a hiányosság, ahol a tanyásodás folyamata már megindult, valószínű, hogy a pásztorok és a „más házában lakók" számbavé123