Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
lományához még hozzáadhatunk 11 telket, illetve beszámíthatjuk a zsellérek földjét és az úgynevezett remanenciát, amely 1772-ben 162 3/4-ed pozsonyi mérő volt. A dolog végleges megoldásának a nyitja azonban valószínűen abban rejlik, hogy időközben a jobbágytelkeket mérnökileg kimérhették, amely a jobbágyok kezén lévő telkek csonkításával járt, s amelyet a földesúr a jobbágy telkek szaporítására használt. Ez természetesen a földesúri bevételek automatikus emelkedését is jelentette. Ugyanezzel a módszerrel élt az egri káptalan például Polgár mezővárosban. 10 5 Egyébként így magyarázható az adó alá eső földek jelentős emelkedése is, amelyet egyértelműen jelez a két összeírás közötti különbség. Amíg 1772-ben 1840,5 pozsonyi mérő jobbágyföldről tudnak, addig 1828ban 3171 1/3-ad pozsonyi mérőről. A rétek esetében még nagyobb az emelkedés, mintegy háromszoros. Nagyon valószínű azonban, hogy a jobbágyok kezén lévő tényleges földterület nem gyarapodott, hanem a növekedést a telkek mérnöki kimérése és új jobbágytelkek osztása okozhatta. Mindez természetesen a jobbágyi terhek burkolt emelkedését vonta maga után. Sárrétudvari általános gazdasági állapotára nézve is jellemzőnek tekinthetjük azt az általános leírást, amelyet a Magyar Gazda tudósítója adott a. Sárrét gazdaságáról, gazdálkodásáról 1845-ben. 10 6 E szerint az állattenyésztés továbbra is kiemelkedő jelentőségű, de a tenyésztett fajták minőségével kapcsolatban már joggal vannak kifogásai. Különösen éles kritikával illeti a célszerű lótenyésztés hiányát. Ugyanezt mondja a juhtenyésztésről, amelynek a számaránya nagyobb is lehetne. A sertések szerepe változatlanul jelentős: „a legszegényebb család is legalább egy hízott sertést öl le, a gazdagabbak közül pedig sok 10—12-őt". A földművelésről szólva megállapítja, hogy az itt használatos ekefajtával nagyon nehéz szántani, s az sem kellő mélységű. Az elvetett gabona tisztítatlan, a célszerű borona és a henger pedig ismeretlen. A szántás az őszi vetés alá többnyire kétszer történik, a tavaszi alá pedig csak egyszer »karcolnak«. A föld termékenysége folytán azonban a nép nem szegény, sőt számos helyen kifejezetten gazdag jobbágyok is vannak »(kik 12—18 ökörrel, 5—6 lóval s több cselédekkel dolgoztatnak. . . 20—30 s gyakran több jármos ökröket szegényebb sorsú gazdáknak járni adnak ki, s e mellett sok heverő marhájuk, lovuk, sertésük s jó hegyi szöllőjük van«. Amellett fösvények is, mit leginkább bizonyít azon körülmény, hogy itt a zsidók rendesen elszegényednek". Ezt a leírást alátámasztják Sárrétudvariból a korabeli hagyatéki végzések, végrendeletek és vagyonleltárak is. így például öreg Dombi Mihály 1819-ben kelt végrendelete szerint az unokának jár egy hasas üsző, egy üszőborjú és egy ellő juh. Mihály fiának hagy öt sor szőlőt, egyébként minden még a kezén lévő ingó és ingatlan javait, telkét, házát az utána járó húsz köblös földdel együtt János fiára hagyta, mert gazdaságát már évek óta az vitte. Végzését azzal indokolta, hogy a többi fiát már gazdává tette, a lányait pedig a helybeli szokás szerint kielégítette. 10 7 Egy105 NYAKAS M. 1974. A telkek száma itt az úrbéri felméréssel 117-ről 154-re emelkedett. 106 NAGY ö. 1845. 1515—1523. 107 HBML. V. 668. a. 1. 104
