Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágy-felszabadításig
1764-ben került sor az uraság engedelméből először szőlő föld osztására. 10 2 Rögtön két szőlőskertet alakítottak ki, az egyiket Biharnagybajom felé eső részen, ahol hetvenkét jelentkezőnek osztottak helyet, a másik kertet pedig Szerep felé eső részen, ahol hetvennégy fő kapott. Tehát a jobbágylakosság döntő hányada. A szőlő azonban nem tartozott szilárdan a jobbágy telekhez, a nagyobb munkaigény miatt forgalma szabadabb volt, mint a közönséges jobbágy teleké. A jobbágyterhek az úrbérrendezés előtt a következőképpen alakultak. m Urbáriuma a községnek nem volt, taksában fizettek a földesúrnak évi 197 rénes forintot és 47 krajcárt, a községben lévő négy malom cenzusáért hat rénes forintot, robotváltságért pedig 450 rénes forintot. Évente egy pesti útra adnak hét szekeret. Valószínűleg a bárándi plébánosnak tartoztak tizenkét köböl vetéssel és a plébánia körüli apró munkákkal, mint például két szekér fa odaszállításával az uraság erdejéből. Ugyancsak a püspökségnek tartoztak évente 40 köböl árpa és 20 köböl zab vetésével a kisrábéi pusztán, amelyet le is kell aratniuk és Váradra beszállítaniuk. Ugyanitt hol húsz, hol harminc, hol pedig negyven boglya szénát kell levágni az uraság számára. Adniuk kell természetben évi öt pulykát, tizenöt libát, nyolc rucát, 200 tyúkot, 2500 tojást, 200 font halat, három borjút, hat cseber csíkot (egy cseber ára 34 krajcár), 50 teknősbékát (ennek párja 6—7 krajcár), egy nyulat, egy bárányt, egy sütni való malacot, ötven icce vajat, 1000 rákot. Szállítani kellene még hetven öl tűzifát az uraság erdejéből Váradra, de ezt a terhet pénzen váltották meg ölenként egy rénes forintért és 25 krajcárért. A törvényes kilencedet egyébként mindenből megadták. A fentieken kívül Váradra kell szállítani az épülő új templomhoz százezer téglát, illetve hol kétszáz, hol háromszáz köböl árpát a szőlősi szerházhoz. 1769-ben szokatlan teherként ötven gerendát is kellett szállítaniuk. A földesúr részére teljesített robot fejében megengedték, hogy saját szükségletükre az urasági erdőből épületfát és egyéb szükséges faanyagot hozhassanak. Az úrbéri kérdőpontok szerint a jobbágytelek minéműségéről azt mondták, hogy ,,a leg jobb Gazda elvethet egy átallyában két fordulóban 36 posonyi Mérőt, de ezen földekből némelly Lakosaink kaszállónak valót is szakasztanak, s az ollyan kiszakasztott földeken a leg jobb gazda 3 vagy négy szekér Szénát 6 Marha után valót kaszálhat". Ez az újraosztásos földközösségi rendszer meglétét bizonyítja, ahol az osztás alapja nyilvánvalóan a „tehetség" volt, azaz a vagyoni helyzet. Ezt bizonyítják az előzetes úrbéri felmérés adatai is. E szerint a lakosság kezén van 141 pozsonyi mérő belsőség, 3740 pozsonyi mérő szántó és 539 kaszás legelő. A kommunitás kezén pedig 460 pozsonyi mérő szántóföld volt. Százhetvenhárom lakost tartottak telkes jobbágynak. Az adatsorból egyértelműen kiderül, hogy a belsőségnek, illetve a határbeli tartozékoknak nem volt szerves összefüggése. Teljesen nyilvánvaló, hogy a föld újraosztása során a nagycsaládot — azaz több generáció együttes erejét — vették figyelembe. Így például a háromnegyed pozsonyi mérő belsőségen élő öreg Török György, Török István és fiatal Török György együttesen birtokolt 102 HBML. V. 668. a. 1. Sárrétudvari jkv. 5—6. p. 1764. márc. 29. 103 Az úrbéri kilenc kérdőpontra adott felelet és az előzetes úrbéri felmérés alapján. 101
