Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Zsáka és környéke a XVIII. századig
fordulójáig felmenő temetőit szerencsés esetben fel lehet majd még lelni, addig a templom körüli temetők a falvak XV—XVI. századi kiépülésével, majd egy részük pusztulásával nagyrészt szintén elpusztultak. A XIV. század második feléből is igen gyéren vannak birtoklás- és településtörténeti adataink. Darvast 1391-ben említik, amikor az aradi káptalan Losonczi István macsói bánt a Zsigmond király adományából elnyert körösszegi vár és uradalom birtokába beiktatta. Több Bihar megyei és egy szatmári birtok között sorolták Darvas (Darvas) falut. 3 8 Sajnos, hogy nincs támpontunk arra, hogy a falu a Maróci-Maróti család birtokából az 1340-es évek után milyen körülmények között került a körösszegi uradalom tartozékai közé. 1396ban azután Darvas mint a körösszegi váruradalom faluja Zsigmond adományából Zsidai (Csáky) István fiaié Miklós temesi főispáné és Györgyé lett a várral és a többi tartozékokkal együtt. 3 9 A falu később is a Csáky család birtokában maradt. A két, helyi kisbirtokos családok kezén levő falu Bozsód és Cséf 1393-ban tűnik elénk. Bozsód (possessio Bosold) részbirtokát az 1330-as években itt részbirtokossá lett Vásári család leszármazottja Vásári László fia Zérus dictus (Szérűs) Demeter eladta 200 forintért Bosoldi Kernen fiainak Bek-nek és Gyuth-nak, valamint Cheph-i Demeter fia Gergelynek. 40 Eszerint Bozsód nagyobb része újból a régi birtokos családé, a Bozsódiaké lett, kisebb része a Cséfi családé, ők az előző évtizedekben is nyilván háborítatlanul birtokolták ősi falujukat Cséfet. A XIII. század vége és a XIV. század első felének „adattalan" volta így valamennyire áthidalható. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Bozsód, Cséf azoknak az egymással rokonságban is álló kisbirtokos családoknak a kezén volt ezekben az időkben, akik közül a Bozsódiak, Cséfiek mellett a Nyéstai és Mustói családokról volt adatunk. Hogy Bozsód esetében ez a birtoklás a továbbiakban is bizonyítható, azt mutatja az, hogy az 1393. évi birtokrész eladást a váradi káptalan 1410 nyarán készült átíró okleveléből ismerjük. 4 1 Míg Vekerd birtoklástörténetéről semmilyen adatunk nincs, addig minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy Fúrta és Pap-Megyer a XIV—XV. században osztatlanul a váradi kisprépostság falui voltak. Zsáka, Csekehida és Orod a XIV. század máso dik feléb en az Izsákai csalá d falvai voltak, bár XV. század eleji adatokból a z tűnik ki, hogy az ugyancsak a Zovárd nemzetség ből származó és az Izsákaikkal rokonságban álló Bessenyeiek már a XIV. század végén i gényt t arthattak mindhárom falu részbirtokár a. 1403-ból arról szól egy adatunk, hogy Zsigmond király előzőleg elvette Zsáka (possessio Isaka) birtokát a hűtlenségbe esett Isá kai Pál fia Lászlótól és szol gál ataik jutalmául Fel edi J ános vaj da fia Loránd és Zerke-i Dezső fia László mestereknek adományozt a és váll alta, hogy ebben a birtokban őket megoltalmazz a. Most ezt Lukács váradi püspökre bízta. 4 2 Későbbi.MaMakjienLiiZÓliiak arról, hogy_a beiktatás — és a tényleges birtokbavétel megtörtént-e. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy a Békésben és Biharban nagybirtokos Bajoni család mikor szerezte meg Zsáka részeit. Annyi bizonyos, hogy ,1 414-hen Izsákai Péter Bajoni Istvánnal . JlnossaLés Pállal, v alamint rokonukkal, Ohati Jánossal egyezkedett a falu részbirtoka felett. Izsákai Péter 400 forintot fizetett s így 38 Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi BánflFy család történetéhez I—II. (Szerk. Varjú Elemér, Iványi Béla, Budapest, 1908—1928) I. 430—33., 434—35. — Körösszeg vára és az uradalom legkorábbi falvai Borsa Kopasz nádoré volt, 1316-ban Károly Róbert ostromolta ki onnan, 1390-ig királyi vár. Lásd Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13—14. századi Magyarországon (Budapest, 1977) 155. 39 Csáky család oklevéltára. i. m. 1/1. 183—85. és 185—87. 40 Zsigmond-kori oklevéltár I, II. 1—2. rész. (Összeállította Mályusz Elemér, Budapest, 1951, 1956, 1958) I. 330, a 2900. sz. regeszta. 41 Lásd az előző jegyzetben hivatkozott helyet. 42 Zsigmond-kori oklevéltár II/l. 329., a 279 6. sz. re geszta. 160
