Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

merőleges és a tüzelőlapot 1 : 2 arányban két részre osztó agyagborda minden esetben a kemence elé is kinyúlt, és ott besimult a padlóba. Általános, hogy a tüzelőlap kisebbik része enyhén teknősen kiképzett volt, másrészt erősebben kiégett, továbbá igen gyakran vastag hamuréteg halmozódott fel benne. A tüzelőlap nagyobbik részén hamut sosem találtunk, feltehetően ez a rész szolgált sütésre (főzésre), míg a bordával leválasztott kisebbik részben égett a tűz. Több esetben azt figyeltük meg, hogy a kemence tüzelőlapja a szájnyílás előtt élben megtört és rézsútosan lejtett a tapasztott padlóra. E kétosztatú kemencéknél is megállapítottuk a tüzelőlap, borda, belső-külső fal többszöri megújítását, újratapasztását. A herpályi ásatás alapján azt valószínűsíthetjük, hogy minden házhoz tartozott legalább egy ilyen kétosztatú kemence, de például all. házban kettő is volt e típusból, s ott két különböző helyiségben helyezkedtek el (11. kép, a—b, 20. kép). A 12. háznál pedig az emeleti szinten találtuk meg egy ilyen kemencének a maradványait. A kétosztatú kemencék házon belüli helyzetére semmiféle szabályszerűséget nem tudtunk megállapítani, csupán azt, hogy valamelyik sarokban vagy valamelyik falhoz támaszkodva álltak. A herpályi teli-telep alsó, le nem égett házakat tartalmazó szintjében (9. szint), egészen az altalajig nagy számban találtunk kétosztatú kemencemaradványokat, melyekből legtöbbször csak a tüzelőlap és a rajta lévő borda maradt meg. A „nagy égési horizont" feletti szintekben is (7—5. szint) megtaláltuk a kétosztatú kemencék töredékeit. Mindezek a felépítmény nélküli „kemencetorzók" a 8. szint megfigyelései nélkül csak nehezen lettek volna értelmezhetők. Korábban már említettük, hogy az alsóbb és felsőbb szintekben talált kétosztatú kemencetöredékek is valószínűleg ki nem égett vagy teljesen elpusztult házakhoz tartozhattak. A legfiatalabb ilyen kemencét az 5. szint („prototiszapolgári" horizont) alsó részén találtuk. A herpályi teli települési módjában kimutatható változásokkal szemben e különleges kétosztatú kemencék kezdettől való folyamatos megléte az építési mód azonos elvét és a kulturális folyamatosságot hangsúlyozza. Peremes tűzhelyek, nyitott tetejű kemencék A herpályi teli házaiban előfordulnak a kerek vagy lekerekített sarkú, négyzet alakú, alacsony vagy magasabb peremmel rendelkező agyagépítmények, amelyek oldalhosszúsága 1—1,5 m között változik. Ezek mindig közvetlenül a padlóra voltak tapasztva, all. házban ennek külön nádból-ágból álló alapozását is megfigyeltük. A peremen belüli vízszintes lap simára tapasztott, mint a kétosztatú kemencék tüzelőlapja. E hasonlóságok és egyéb nyomok alapján arra következtethetünk, hogy az alacsony peremű építmények egyszerű nyílt tűzhelyek voltak (21. kép). A magasabb pereműek talán felül nyitott kemencék lehettek, amelyeket felül nagyobb fedő borított. Ali. ház egyik kétosztatú kemencéje mellett állt egy négyszögletes alacsonyabb peremű tűzhely, továbbá egy kerek, felül nyitott kemence maradványa. Ez utóbbihoz tartozhatott az a nagyméretű, durva agyagból készített fedő, amit a kétosztatú kemence oldalfalához támasztva találtunk meg. Ezeket a peremes tűzhelyeket, illetve kemencéket az előző építményekhez hasonlóan többször megújították. Őrlőhelyek A herpályi kultúra házainak agyagpadlóin néhány esetben külön kiképzett őrlőhelyeket találtunk. Ezek ovális, 60—70 cm hosszú és 40—50 cm széles, kicsiny peremmel ellátott, padlóba mélyedő teknők. Bennük és közelükben nagyobb őrlőköveket találtunk, s így ezek az objektumok funkcióját is megvilágítják. Agyag-„asztalok", „-oltárok" A herpályi tell-tclepülós házainak tipikus belső építményei voltak az agyagból készített változatos formájú „asztalok" és „oltárok", a legalsó szinttől a legfelsőig. Egyelőre nem dönthető el egyértelműen, hogy a változatos forma eltérő vagy azonos funkciót takar. 96