Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

15. kép. A 6/B ház padlószintjének részlete, felette a leszakadt emeleti nívó maradványai (II. felület, 8. szint) zuhant agyagpadló gyakran teljes szélességben (4-5 m), összefüggően fedte a házat. Mindezek alapján világos, hogy ezt a padlót nem lehet az oldalfal bedőlt maradványával összetéveszteni. Az is nyilvánvaló, hogy olyan házakról van itt szó, amelyek két egymás feletti járószinttel rendelkeztek (15. kép, 16. kép, a—b). Az említett házak felső padlóján megfigyelt, elsősorban tüzelést szolgáló építmények és a 12. ház felső padlójának szélén elhelyezkedő kemence alapján bizonyos, hogy ezek nem egy oldalfal nélküli, sátortetővel fedett padlásszintet jelentettek. Valódi, szabályszerű emeleti szintek voltak, amelyek mellett a felmenő fal tovább folytatódott, hiszen csak így férhettek el a tető alatt az említett, tüzelést szolgáló építmények. A fenti, csupán csak kiragadott bizonyítékok alapján is megalapozottnak tartjuk az emeletes házak herpályi meglétét. A házak szerkezetére vonatkozó megfigyelések is a fenti megállapításunkat erősítik meg. Itt elsősorban az altalajon jól megfigyelt oszlopgödrök sajátosságaira gondolunk. Ezekben a fentebb már ismertetett hosszúkás oszlopgödrökben az emeletes házakkal szoros összefüggésbe hozható kettős, illetve hármas oszlopok álltak, merőlegesen az egykori házfalak vonalára. Az igen mélyre ásott oszlopok páros vagy hármas előfordulása csak egyféleképp magyarázható: egymás mellett állva különböző funkciót láttak el, közülük az egyik a tetőszerkezetet tartotta és egyben a földszinti-emeleti oldalfal vázát képezte, míg a máscdik-harmadik csak az emeleti födém magasságáig nyúlt, s azt támasztotta alá (19. kép, a—b). A középeurópai vonaldíszes kerámia nagyméretű házainak belső,kettős oszlophelyeiröl meggyőzően bizonyították, hogy ezekben is kettős funkciójú oszloppárok álltak. Az egyik a tetőszerkezet terhelését viselte, míg a másik egy mennyezetszerű vagy padlószerű belső építményt tartott.

16 A neolitikum technikai szintjén lehetetlen volt, hogy egy szerkezeti elemmel valósítsák meg 1

6 Startin, W.: i. m. 143—153, Fig. 1—8; Moddermann, P. J. R.: Die Hausbauten und Siedlungen der Linienbandkeramik in ihrem westlichem Bereich. Fundamenta, Reihe A, Band 3, (Köln, 1968). 89