Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

14. kép. a A 7. ház, középen az emeleti padló maradványaival, b A 7. ház padló- és emeletszintjének részlete, mindkét szinten edényekkel és más leletekkel (II. felület, 8. szint) kör átmetszetűek voltak, de néhány esetben hosszában négy részre vágott cölöpök nyomát is felfedeztük. Az átlagosan 1,5—2 m távközű oszlopok közeit vékonyabb függőleges ágak töltötték ki, s ezeket vízszintes ágak erősítették. A házak e vázszerkezetét kívülről-belülről vastag pelyvás agyagtapasztással borították, amelyek vastagsága nem egyenletes és 20—40 cm között változott. Az agyag falfelületet kézzel gondosan elsimították, sőt többször megújították. E megújítások vékony agyagrétegként válnak le az egykori falfelületről. Egy belső faltöredéken be mélyített díszítés nyomát fedeztük fel, amely arra utal, hogy a faldíszítés talán több esetben is előfordult a telep házainál. A 7—8. ház, 9-—10. ház és 11—12. ház esetében azt is megfigyeltük, hogy az oldalfalakat teljesen összeépítették. Ilyenkor a mérhető kettős falvastagság 60—80 cm-nek adódott, amely igen masszív agyagkonstrukcióra utal. Mindezek alapján azt is megállapíthatjuk,hogy egy-egy ház építésekor igen nagy mennyiségű agyagot használtak fel. Például egy 2 m falmagasságú, 50 m

2 alapterületű, háromosztatú, 30 cm falvastagságú házhoz 26,5 m

3 agyag 87