Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

pótban maradtak meg. E felmenő falak gyakran 40—60 cm magasan álltak, s belsejük — valószínűleg a tűz hevességének eltérése miatt — erősebben kiégett, mint a külső rész. A házak omladékának eltávolítása igen aprólékos munkát igényelt, mivel sokszor ezek között nemcsak a berendezési tárgyak és belső agyagépítmények voltak, hanem olykor a lezuhant emeleti szint maradványai is. Tulajdonképpen ennek az aprólékos munkának volt köszönhető, hogy először Délkelet-Európában emeletes házakat sikerült régészetileg bizonyítanunk, dokumentálnunk. Egyértelműen bizonyítani tudtuk, hogy ezek a kiégett, vízszintesen fekvő, összefüggő „paticsmaradványok" nem a bezuhant oldalfalból származnak, hanem a lezuhant födém, illetve emeleti padló részei. Egy-egy ház bontásának minden részletéről alapos fotóés rajzdokumentációt készítettünk (11. kép a, b). Az alsó szintek (9—7. szint) házainak alakja nyújtott téglalap, mérhető hosszuk közelítőleg 10 és 12 m között változott, szélességük 4—5 m volt. Átlagos alapterületüket így 50 m

2-nek kalkulálhattuk. Természetesen vannak ennél kisebb és nagyobb házak is, így például a 7. ház 40 m

2 volt, míg a 12. ház jóval felülmúlta az 50 m

2-t. E házak túlnyomórészt 3 osztatúak voltak, azaz 3 helyiségből álltak. A helyiségek funkcióját nem tudtuk egyértelműen meghatározni, mivel a berendezéseikben nem voltak szabályszerűségek, sőt méretük sem volt egyforma. A felsőbb szintekben (6—5. szint) a többosztatú hosszú házak mellett feltártunk egy olyan építményt, amely csupán egyetlen helyiségből állt, ennek alapterülete 3,5 x3,5 m volt. A felsőbb szintek nagy házainak hosszúságát nem tudjuk pontosan megállapítani, mivel ezek mind a feltáratlan rész alá nyúltak. Szélességük — amely szintén 4—5 m —, többosztatúságuk és egyéb morfológiai hasonlóságok alapján úgy ítélhetjük, hogy ezek hosszúsága az alsóbb szintek házainak hosszméretével megegyezett. A herpályi teli házainak bejáratára, annak helyére kevés adatunk van. A 6/b ház keleti, rövidebb oldalának közepén tudtuk a bejárat nyomát egyértelműen megfigyelni, amely 90 cm széles volt. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a hosszú házak bejárata a rövidebb oldalukon lehetett. A herpályi teli-település házainak padlószerkezetében 2 típust tudtunk elkülöníteni. Az egyik típusnál a ház padlója enyhén teknősödve mélyedt a külső járószint alá. A padlót 3— 5 cm vastag agyagtapasztás alkotta, amely a széleken ívelten simult az oldalfalak belső részéhez. A másik típusnál a ház tapasztott agyagpadlója alatt kereszt- vagy hosszirányban futó, hasított gerendákból és faágakból készített alapozás található. E konstrukcióval a ház padlószintje a külső járószint fölé magasodott, s a padló szigetelése tökéletesebb lehetett. A házak tapasztott padlója ilyen esetekben is ívelten csatlakozott az oldalfalakhoz. A padló alatti faalapozás nyomát háromféleképpen is megtaláltuk. Az első esetben az illető ház leégésekor a faalapozás teljesen kiégett az agyagpadló alól és csak a padló alatti lenyomata bizonyítja meglétét (10. kép, a—b). (A gerendaalapozás tökéletes elégése azért valósulhatott meg, mert a gerendák oldalról, az utca felé nyitottak lehettek, s elegendő levegőt kaphattak az égéshez.) A második esetben a famaradványok oxigénszegény környezetben csupán elszenesedtek a ház leégésekor, s ezek a padló alatt jól megmaradtak (12. kép, a—

b). A harmadik esetben a ki nem égett házak padlója alatt a faalapozást a korhadt famaradványok bizonyítják. Az első két esetben a ház leégésekor olyan heves tűz érte az agyagpadlót mind alulról, mind felülről egyaránt, hogy az több helyen az oldalfalaknak megfelelő módon égett ki. Az agyagpadló a házak leégésekor gyakran a hasított gerendaalapozás irányának és alakjának megfelelően repedezett el. Ez különösen jól látszott a 2., 4., 11. házak égett agyagpadlóinál (13. kép). A házak padlójának fa alapozását először Banner János figyelte meg Magyarországon egy Hódmezővásárhely-Kökénydombon feltárt tiszai kultúrába tartozó ház esetében.

1

2Ez a padlószerkezeti sajátosság általános a délkelet-európai neolitikus teli-kultúrák há1

2 Banner J.: A harmadik ásatás a hódmezővásárhelyi Kökénydombon. Arch. Ért. 78 (1951) 28, 34; Banner J.: Az újabbkőkori lakóházkutatás mai állása Magyarországon. Arch. Ért. ITI/4 (1943) 28, 34. 82