Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kováts Lajos: Az Érmeilék gólyaállománya 1984-ben és annak változása 1968—1984 között
1984 júliusában az Érmeilék 30 települése közül 4 településen (Janka, Érolaszi, Vasad és Érkenéz) nem találtam gólyafészket. 26 településen viszont 89 gólyafészket találtam. A legtöbb fészekkel rendelkező helységek az Érmellék északi (Szatmár megyéhez tartozó) községeiben találhatók: Érendréd 12, Gencs 9 és Mezőterem 8 fészekkel. A 89 gólyafészekből a kétgólyás, lakott fészkek száma 75 (84,2%), egygólyás fészek 1 db (1,1%) és lakatlan fészek 13 (14,6%). A szaporulatot illetően megállapítható, hogy a 74 költő gólyapár, azaz a gólyapárok 98,6%-a 190 db repülős fiatalt nevelt fel, mely azt jelenti, hogy a fészkenkénti átlagos szaporulat 2,53, azaz az elméletileg lehetséges szaporulat 50%-a. A vizsgálat idején az Érmeilék gólyaállománya 151 db ivarérett (ad.) és 190 db fiatal (juv.), összesen pedig 341 egyedből állt. II. Az Érmellék gólyaállományának alakulása 1968 és 1984 között, a vizsgált terület 25 összehasonlítható településének adatai alapján Az 1. és 2. számú táblázat számszerű adatai, bár tényeket fejeznek ki, összehasonlítás nélkül alig értékelhetők, de semmi esetre sem alkalmasak következtetések, ok és okozati összefüggések megállapítására. Éppen ezért az állomány 16 év alatt bekövetkezett változása (a populáció dinamikája) felmérése érdekében az 1984-es adatainkat összevetjük az azonos módszerekkel, 1968-ban és 1974-ben végzett állományfelvételek adataival. Annak alapján, hogy a gólyanépesség megtelepedése és megmaradása, annak csökkenése vagy gyarapodása egy adott területen, nagymértékben a fészkelés (fészeképítés) lehetőségeitől és körülményeitől függ, azért elsősorban a fészkelési adatok változását a 2. rajzon (grafikonon) szemléltetem. Az Érmellék 25 helysége gólyáinak fészkelésére vonatkozóan az alábbiakat állapíthatjuk meg: — 1984 nyarán az Érmellék 25 helységében a gólyafészkek száma 81. Ebből 37 db (45,7%) villanyoszlopon, 29 db (35,8%) kéményen, 7 db (8,6%) cserép- vagy palatetőn, 7 db (8,6%) nád- vagy szalmatetőn, 1 db (1,2%) pedig élő fán helyezkedett el (II. tábla). — Abból kiindulva, hogy 1968-ban ugyanazon helységekben a fészekszám 200 volt, megállapítható, hogy 16 év alatt összesen nád- vagy szalmatetőről 129 fészek (94,9%) kéményről 26 fészek (47,3%) és élő fáról 2 fészek (66,7%), azaz összesen 157 fészek (78,5%) tűnt el. Ugyanakkor figyelembe véve azt a tényt, hogy 16 év alatt a cserép- vagy palatetőn a fészkek száma 1-gyel (16,7%) gyarapodott, a villanyoszlopokon pedig 0-ról 37-re (!) emelkedet (%-ban kifejezhetetlen), kiderül, hogy az összes gyarapodást (38 fészekszámot) le kell vonnunk az eltűnt fészkek számából (157—38 = 119), hogy megkapjuk a tényleges fészekcsökkenés számát, mely 119, azaz az 1968-as fészekszámnak (200 db) az 59,5%-a. Megállapítható tehát, hogy gyakorlatilag az Érmeiléken 16 év alatt a gólyafészkek 60%-a eltűnt. A fészkelési körülmények adatainak rövid értékelése után a gólyanépesség helyzetének megismerése érdekében vizsgálnunk kell a költő gólyapárok, a kirepült fiatalok és a fészkenkénti átlagos szaporulat alakulását, ugyancsak az Érmellék 25 összehasonlítható helységében. Az áttekinthetőség érdekében a vonatkozó adatokat a 3. sz. táblázatba sűrítjük, illetve a 2. rajzon (grafikonon) szemléltetjük. 45
