Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szincsák János: A hencidai Csere-erdő

hozó, tövises Prunus spinosa (kökény); a zöldes virágú, piros termésű Euonymus europaeus (csíkos kecskerágó); sárgásfehér, apró virágú Sambucus nigra (fekete bodza); apró, halványpiros virágú, fehér, csonthéjas, gömb alakú termést érlelő Symphoricarpus rivularis (hóbogyó) a jellegzetes növényei. Lombkoronaszint : Az erdő két uralkodó fája a Quercus robur (kocsányos vagy mocsári tölgy), ami nem ültetett, relikvitum, és a Robinia pseudo-acacia (fehér akác). A mocsári tölgy fehér akáccal keveredve adja az erdő zömét a Berettyó jobb oldalán. A bal parton ültetett mocsáritölgyes és sarj fehér akácos váltakozik. E szintbe vegyül és színezi, árnyaltabbá teszi az erdei képet: a Pyrus achras (vadkörte vagy vackor) tövises hajtásaival, gömbölyded terméseivel; a Malus silvestris (vadalma). Acer campestre (mezei juhar) egyedei; ligeterdőt alkotva. A Quercus robur törzsén zuzmó található. Jellegzetesebb állatok Az erdő magasabbrendű állatai sínylették meg leginkább az ember jelenlétét, zaklatását. A fajok egy része fokozatosan tűnt el, mivel nyugalmuk, életterük beszűkült. Ennek ellenére a jelenlegi fauna is gazdag. Néhány képviselője megérdemli a megkülönböztetett figyelmet, az ember védelmét. Vizek, vízpartok: A Berettyó, a morotvák, a zsombékosok jó életteret adnak a vízhez kapcsolódó állatoknak. Megtalálhatók a csigák, a sötétkék-világoszöld szárnyú Calopteryx splendens (sávos szitakötő), a barna Sympecma fusca (erdei rabló), a zöld Anex imperátor (óriásszitakötő), a Bufo bufo (barna varangy),a

Bufo viridis (zöld varangy), a Hyla arborea (zöld levelibéka), az Elaphe longissima (erdei sikló), az Emys orbicularis (mocsári teknős). Gyepszintben: a rézvörösen fénylő Calosoma synacophanta (aranyos bábrabló), a feketebarnás Cerambyx cerdo (nagy hőscincér), a Bombus terrestris (földi poszméh), a szürkésbarna Lacerta agilis (fürge gyík), Erinaceus europaeus roumanicus (keleti sün) honos. Madarak közül említést érdemel az Anas p. platyrhyncha (tőkés réce), a rendkívül hasznos Falco t. tinnunculus (vörös vércse) és a Falco v. vespertinus (kék vércse). Néhány pár Accipiter n. nisus (karvaly) költ a Róka-oldalon, elhagyott szarkafészkekben. A Sreptopelia d. decaocto (balkáni gerle) búgó hangja, a Cuculus c. canorus (kakukk) jellegzetes „kakukk"ja az erdő madárhangjainak ékei tavasszal. A kis termetű Athene noctua (kuvik), az Upupa epops (búbosbanka) is lakója az erdőnek. Az erdőszélek gyakori fészkelője a Corvusc. cornix (hamvas varjú) és a Pica p. pica (szarka). Elszórtan fészkel a Corvus f. frugilegus (vetési varjú). A bokrok alját állandóan kutatják költés idején a Turdus m. merula- (fekete rigó-) párok. Az emlősök közül említést érdemel az erdőszélen, a Róka-oldalon néha kotorékot ásó Vulpes vulpes crucigera (róka), a Berettyó mentén, mederszélen ássák odújukat az Ondatra z. zibethicus (pézsmapocok), valamint az Arvicola terrestris scherman (dél-európai kószapocok, vízipocok). Amióta védett állat, az erdő északi szélétől a gáborjáni hídig lévő Berettyószakaszon kb. 4-5 Lutra 1. lutra- (vidra-) pár él. Számuk szaporodóban van. Az utóbbi években jelent meg a Csere-erdőben, az erdőt körülvevő mezőkről, a Capreolus c. capreolus (őz), valamint a Phasianus colchicus (fácán). 33