Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején
kozás volt. Ha még feltételezzük is, hogy egy-egy vizsgálat alá vont család nem is bizonyítaná nemességét, illetve az ellenkezőt állapítanák meg róluk, akkor is legfeljebb csak személyes adófizetésre kötelezhették volna őket. Adatainkból ugyanis úgy tűnik, hogy szinte valamennyi báródsági nemesi birtok —legalábbis a vizsgálat során elhangzott tanúvallomások szerint — eredetileg Venter-birtok volt, amely család nemességét viszont elismerték. E földek tehát nemesi földeknek számítódtak, s az nemesi természetét nem veszthette el. Érdekes, hogy a Venterek nem hivatkoztak arra, hogy a család még I. Mátyás idejében nyert nemességet; 3 3 de talán mégis erre céloztak 1763-ban akkor, amikor azt bizonygatták, hogy ők a régi, igaz adományos Venter család leszármazottai. Ezt azonban okmányokkal bizonyítani nem tudták. Meglátásunk szerint a kétségtelen báródsági nemesek is két csoportba oszthatók. Egy részük vagy rendelkezett, vagy valamikor rendelkezhetett nemesi armálissal, másik részük azonban ilyet esetleg sohasem kapott, s kiváltságaikat csak a történelmi múltban gyökerező hagyományok alapján gyakorolták. Érdemes felfigyelni a családnevek gyakori ingadozására is, amely korántsem volt véletlen, hanem nagyon is tervszerű olyan értelemben, hogy a nem nemes családok a női ágon való rokonság révén a kétségtelen nemeseknek számító családok nevét igyekeztek felvenni. Gyakori esetnek számított, hogy egy-egy házasság esetében a nemesnek számító feleség neve (is) tovább élt. A nemességvizsgálat célját ilyen nehézségek között nyilvánvalóan nem érte el. Bár e téren a további kutatásra még feladatok hárulnak, annyit megállapíthattunk, hogy még az úgynevezett agilisek teherviselésre való szorítása sem sikerült. Oly mértékben legalábbis nem, mint ahogyan akarták volna. Tudjuk jól, hogy a Katona családot 1806-ban az agilisek között tartották számon, s ez ellen a család akkor nem is tiltakozott. Agilisi mivoltukat már akkor is a Venterektől eredeztették. Nemes mivoltuk tudatát azonban nem voltak hajlandók elfelejteni, s földjük nemesnek vélt természetét pedig végképpen nem. 1819 szeptemberében a Topán lakó Katona família hat ága közös folyamodványt adott be a Báródság főkapitányi törvényszékéhez, amelyben nem kevesebbet állítottak,mint azt,hogy „500 esztendőknél több idők ólta,a mi ősi Nagy Atyánk, Katona György el vévén Hites feleségül magának Nemes Venter Farkas Lányát, Borbálát". E házasság révén származott Venter-birtokból erednek a mostani Katona-javak is. Ráadásul a hat Katona ág közül négy most is nemes feleséggel bír, s így szinte már-már nemeseknek is számítanak. A francia háborúban „mint akármely érdemes Nemes Charakterű személyek" vettek részt a nemesi felkelésben. A háború után azonban—panaszkodtak — „a falusi Paraszt Bírák bennünket minden Sartz alá akarnak húzni ... valamint tökéletes Contribuenseket". Ezt az eljárást azért támadták , mert—szerintük —földjük nemesi természete nem képezheti vita tárgyát. Kérték ezért, hogy amiként más helységekben is szokás a nemes funduson lakók esetében, más adót ne adjanak, „csupán csak a fejektől 1 Ft-t" és egyéb adók alól mentesek legyenek. 3 4 A nagybáródi agilisek pedig ugyancsak 1819-ben azt állították, hogy ők „nemesi földekkel" bírnak a feleségeik után, jobbágyföldjük (urbarialis) egyáltalán nincs. Éppen ezért hallották megdöbbenve, hogy a főszolgabíró és a főkapitány rendeletére „mi agilisek is a Bírói páltza alá légyünk vettetve". Kérték, hogy mentesítsék őket a közterhek hordozása alól, s ha ez nem sikerülhetne is, úgy azt pénzben is hajlandók megváltani, csak ne vessék őket a falusi paraszt „Bírói páltza alá". 3 5 8 3 Miskolczy K. i. leírása szerint is a Ventereknek Mátyás adott nemességet 1465-ben (pro parte fidelilium nostrorum nobilium valachorum). 8 4 H BML IV. A. 1. b. F. V. No. 844. 1820. 3 5 Uo. 201
