Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Querela Comitatus Bihariensis. Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből

híd köré szervezni, mint volt az Várad esetében. 1664 októberében kérte a fejedelmet, hogy a legközelebbi országgyűlés alkalmával hozzon törvényt arról, hogy mind törvénykezésüket, „mind appellatiojokat Székelyhídra hordozzák...". Azt Boldvai is látta, hogy katonai szolgálatot a bihari hajdúvárosokkal teljesíttetni az adott helyzetben reménytelen, azt azonban kérte, hogy „az szabad helyen lakókat is, az hajdúkkal articulusokban írassa az ország, minden gabonájukból, bárányokbul, disznójukból, méhekbül dézmát adjanak, ismét két tallért annuatim, vagy annyit amennyit nagyságod bölcs tanácsival felvet mind a hajdúkra, kapu szám nélkül való szabad helyeken lakókra.. .".

1

3 Igaz, ennek érvényesítése nagy nehézségekbe ütközött, s a váradi törökök heves tiltakozását is kiváltotta, s az is igaz, hogy a török porta addig-addig követelte Székelyhíd lerontását — amely egyébként a vasvári béke egyik pontja lévén — míg a fejedelem ebbe 1665 legelején kénytelen volt beleegyezni. Boldvai Márton hiába írt Apafi fejedelemnek elkeseredett tiltakozó leveleket, szerkesztett emlékiratot, ecsetelve a vár fontosságát, jelentőségét a hódoltsági adóztató övezet fenntartásában, a vár utolsó bástyáját 1665 januárjában a váradi törökök szeme láttára felrobbantották, a hadfelszerelést pedig ezt megelőzően Nagykárolyba szállították.

1

4 Ettől függetlenül Székelyhíd igen rövid időre terjedő adóztató tevékenysége maradandónak bizonyult az erdélyiek hódoltságbeli érdekeltségének fenntartásában. Székelyhíd katonasága ugyanis e rövid idő alatt olyan erős pozíciókat tudott kiépíteni, hogy a jóval keletebbre megerődített újabb erdélyi végvárak — Somlyó és Sebesvár — katonasága azt kisebb zökkenőktől eltekintve át tudta venni. Elsősorban Somlyó várának katonasága váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1670-be

n Húszéin váradi basa azt állította, hogy a somlyói katonaság egésze

n Gyuláig Szol

nokig hordozza a „Hatalmas császár adófizető szegény jobbágyit" hódoltntó leveleket A

z általa felsorolt falvak a következők: Kornádi. Vekerd. Zsáka

r Zsadány, Vadász, Apáti, Szentandrás, Mezősas, Harsány, Váncsod, Mező-Zand, Sas, Kére, Holes, Szalonta, KisÜreg, Tarnia, Szentmárton, Gyenes, Vásárhely, Ugra és Szentjános. „Erős fenyegetés alatt, hogy búzát, pénzt vigyenek" — panaszkodotLa_basa.

1

5 A bihari hódoltság helyzetét végképp tovább bonyolította a magyar királyság azon törekvése, hogy Várad eleste után pozíciókat építsen ki a térségben, úgy gondolván, hogy az erdélyi fejedelemség meggyengülése erre lehetőséget ad. Mindenekelőtt figyelmet érdekel a bihari hajdúvárosokkal szemben tanúsított magyarországi magatartás. Tekintettel arra, hogy az erdélyi fejedelemség virágkorában az itteni hajdúvárosok Váradhoz tartoztak, a szabolcsi hajdúvárosok pedig hasonló módon a kassai főkapitányhoz, illetve a kallói kapitányhoz, Várad eleste után Felső-Magyarország főkapitánya megpróbálta a bihari hajdúvárosokra kiterjeszteni a befolyását. Mivel Kassa nagyon messze volt, közvetlenül a főkapitánysághoz tartozó Kálló várához szerették volna kapcsolni őket. Boldvai Márton székelyhídi kapitány 1664 októberében aggódva írta Apafi Mihály fejedelemnek: „Bihar vármegyében levő hajdúvárosiakat kegyelmes uram törvénykezésre, appellatiojoknak vitelére Kállóban erőltetik, aval akarják innét őket arra a pártra szakasztani, adózásokat is utána akarják osztán vonni Kállóban innét...".

1

6 A Felső-Magyarországi végvárak katonasága egyébként más területeken is meglepő eredményeket tudott felmutatni. A karcagiak például 1668 tavaszától őszéig körülbelül négyszáz alkalommal teljesítettek szekeres szolgálatot Kállóba, Ónodra., Szendrőre és más várakba, ráadásul török engedéllyel.

1

7 A bihari hódoltságban a magyar királyság érdekeltségének erősödését más tényező is magyarázza. Számos olyan földesúr volt, akik a királyi Magyarországon éltek, birtokaik 13 Boldvai Márton Apafi Mihálynak. Székelyhíd, 1664. szept. 26. TMKO IV. 156—161. 14 Boldvai M. emlékiratai Uo. 163—169. A vár lerombolására = Hadtörténelmi Közlemények. 1890. 564—566. A hadfelszerelés átszállítására Uo. 586—587 (közli: Koncz József). 15 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. XV. (Szerk. Szilágyi Sándor Bp. 1892.) A váradi pasa levele Apafi Mihályhoz. 1670. aug. 21. 160—161. 16 Boldvai Márton Apafi Mihálynak. Székelyhíd, 1664. szept. 26. TMKO IV. 160—161. 17 Hegyi K. i. m. 225. 183