Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Zsáka és környéke a XVIII. századig
Vekerd a XVI. század első felében kikerült a Csákyak körösszegi uradalmából, mert 6 jobbágyportáját Buda Miklós özvegye birtokossága alatt írták fel. 5 6 Ha figyelembe vesszük, hogy a XVI. században egy jobbágyportán nemcsak egy család élt (pl. a fiük egy része nősülés után apja telkén épített), valamint azt, hogy az összeírásokból kimaradtak a faluban élő nemesek, cselédségük, de az adófizetésre képtelen legszegényebbek és a jobbágytársadalom peremén élő pásztorok is, akkor egy-egy település ismert portaszámára 10 főt számolhatunk. 5 7 így Zsáka népessége 220, Orodé 190, Darvasé 125, Furtáé 120, Csekehidáé 90, Bozsódé 80, Me gyéré 65 és Vekerdé 60 fő lehetett. Ismertetett forrásainkban említett földrajzi nevek és személynevek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy mindegyik kutatott településünk népessége teljes egészében magyar volt a középkorban és a XVI. század első felében. 5 8 Szol nok várának 1552-ben történt elfoglalása után a török hódoltság jelen tősen terj eszkedett területünk felé. Az Izsákai család falvai közül Szerep, Cséfán, Ösvény, Orod és Csekehida már 1554 második felében, Zsáka 10 p orta utá n 1555. év második felében fizette a hódoltsági adó t. Ugyanakkor Darvas 11 portája is adózott a töröknek. Ezt a falut és Cséffet 1566 után is megtaláljuk a defterben. 5 9 Egész vidékünk természetesen beletartozott a kettősen adóztatott övezetbe, a királyi országrész és Erdély területén élő földesurak is behajtották követelésü ket^ugy anúav. mint az állami a dót. Úgy gondoljuk, a földesúri udvarház megerősítésével már az 1540-es évek elejér e kialakult a zsákai vá r. Természetesen ezt a török hódoltság terjeszkedésének éveiben, elsősorban is 1552 után, jelentősen megerődítették. Nem hiteles időpontot feltüntető említése szerint az Eger vár védelmében is részt vett Bay András volt az el ső F erdinándpárti kapitán ya. 1 552-ben (? ), a kit Schwen di L ázár császári fővezér nevezet t ki. 6 0 Annyi bizonyos, hogy a vár a z 1562—1564. évi mozgalmas esemé nyek idején Ferdinánd-pá rti kézen volt . Ugyanis somlyói Báth ori Ist ván , János Zsi gmo nd vezér e 1564 augusz tusá ban megostromolt a, de nem tudta bevenni . Részleteket az ostromról nem tudunk, de bizonyos, hogy Báthori nem töltött sok időt az ostrommal, hiszen célja tulajdonképpen a szatmári vár elfoglalása volt, melyet sikeresen végre is hajtott. 1565 februárjában a Schwendi vezette császári csapatok ellentámadása nyomán előbb a fontos tokaji vár, majd utána János Zsigmondnak jóformán az egész előző évi „területnyereségc" elveszett. 6 1 Ilyen körülmények után került arra sor, 56 Hajdú-Bdiar Megyei Levéltár. IV. A. 4/a 1. Conscriptio dicalis 1552. — Izsákai Osvát 1551-ben a debreceni magisztrátus január 22-én kelt határozatában is szerepel. Ács Illés özvegyét kötelezték, hogy Farkas Jánost elégítse ki annak a két lónak az értékével, melyek átadásáról férje egyezett Izsákai Osváttal. Lásd Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. IV. A. 101 l/a 1. Libellus conclusionis et certificationis variarum causarum 1547—1557. 273/3. 57 Kováts Zoltán: A magyar népességfejlődés a honfoglalástól 1870-ig. 1—2. rész In A Szeged: Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei (Szerk. Benkő László, Szeged, 1971—1972) passim, Bihar vármegyére lásd 2. rész. 3—7. 58 Csiff, 1472: 4 Nemes, 2 Szabó, Szécheny, Tulkos, Tót, Vekerd, 1496: Szatmári, Zsáka, 1322, Büdösszeg sziget, Szilas sziget, Benke árka, 1338: Szilas berek (nemus), Aszalós, Vid fia András Roman fia Pál. lásd Jakó i. m. 229, 386, 390. 59 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541 —1711. (Budapest, 1918) 73, 74, 134, 13 5. 60 K. Nasv Sándor: Bihar-Ország. Útirajzok. 1 I I I. (Nagyvárad, 1884—1888^ III. 56. Bav Andr ás várkapitányi megbízása feltehetően 1562-ben történhetett, 1552-ben semmiképpe n sem. 61 Lukinich i. m. 114, 116. Báthori István váradi kapitány Zsákát ott hagyva Debrecenen át az Érmellékre vonult, majd onnan feltört és szeptember 3-án foglalta el Szatmár várát. Lásd Lukinich Imre: Az északkeleti várháborúk történetéhez 1561—65. I—II. közlemény. = Hadtörténeti Közlemények XIV. évf. 1913. 370—394. és 585—605.) 589—590. 164
