Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult északbihari falu
sal elkezdve 1584-el bezárólag immár örök áron Debrecen kezére kerültek. A valamikori Bajoni részt, annak ellenére, hogy a pusztabirtok 1594-ben nem szerepel a bajomi vár tartozékainak összeírásában, 5 4 1608-ban, amikor a várat és uradalmát Nagy András hajdúkapitány tartotta kézben, majd 1615-ben is ott sorolják a bajomi vár tartozékai között Petneházy István borosjenői kapitány és zarándi főispán birtokaként. 5 5 Valószínűtlennek tartjuk, hogy a valamikor Bajoni részre népesség tért volna vissza az 1572 körüli pusztulás után egy nemzedékkel. Arra kell gondoljunk inkább, hogy Nagy András és Petneházy megadományazásakor felsorolták a bajomi vár összes valamikori tartozékait, a pusztabirtokokat is, a jogigény miatt. A XVII. században azután az 1552-ben megismert Olgyai család részét, mely később a Körösi-eké lett, 1614-ben, illetve 1634-ben magához váltotta a város Ramocsai János özvegyétől Körösi Sárától 80 forintért, illetve Kapronczai Annától 280 forintért. 1627-ben pedig a valamikor Szepesi birtoknak a Szilágyszegin kívüli, nagyobbik részét Becski László 166,66 forintért adta zálogba Debrecennek. A Becskiek leányágon származtak a Szepesi családtól. Ez évben boldogfalvai, szováti, ebesi, szepesi, paci és bodóházi összes részbirtokukat is zálogolták a városnak. Láttuk, hogy ezek az évtizedek a nagy birtokszerzés ideje. Becski László gyermekei György és Zsuzsánna, Melith Györgyné rövid ideig tartó viszszaváltás után 1659-ben újból Debrecennek zálogosítják el a fent írt birtokokat, Fancsikát 83,35 forintért/' 1 1 A város intézkedései között a XVII. század második harmadától egyre sűrűbben találkozunk olyanokkal, amelyek az erdőspusztákra, köztük Fancsikára vonatkoznak. 1642-ben tanácsi határozat mondja ki, hogy a Nagyerdő, Apafája, Csere és Fancsika erdeiben tüzet előidéző személyeket fővesztéssel kell büntetni. 1651-ben megerősíti a tanács azt a régi és bevett szokást, hogy az erdőcsőszök a kidőlt szárazfából részesedhetnek, azokat saját céljaikra használhatják. Öt évvel később úgy rendelkezik a debreceni tanács, hogy a fancsikai, piaci, cserei erdőcsőszök közvetlenül a főbíró rendelkezése alatt álljanak, — „Mivel a pásztorok mind maguk haszna keresésével s mind vigyázatlanságokkal" Pácon és Fancsikán nagy pusztítást végeztek. A jövőben az erdőt károsító pásztorok büntetése egy forint lesz. A pusztítás nagy lehetett, mert 1657-ben a tanács mindkét erdőben megtiltja a fakitermelést, a tilalom megtartásáért az erdőcsőszök felelősek. 07 De úgy látszik, sokszor ebre bízták a hájat, mert az 1669. év elején a paci és fancsikai két erdőcsőszt, mivel az erdők állományát megdézsmálták, a tanács ítélete hóhér által a városból kiűzeti. 5 8 A század vége már úgy köszöntött be a fancsikai erdőspusztán, hogy Debrecen az utolsó birtokrészt is zálogolta. A valamikori Bajoni rész örököse losonci Bánffy Gábor 1671-ben a XVI. századi falu határának mintegy egyharmadát kitevő részét 75 forintért zálogba adta a városnak. 5 9 A család kihalta után Debrecen a kincstártól vette ezt zálogba, majd 1854-ben örökáron megvette. A valamikori Szepesi részbirtok, az 1771-ben Rozgonyi Pál (anyai ágon bírt örökösödési jogot a Becski vagyonhoz) által indított zálogkiváltóper befejeztével, új54 Módy György: Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. = Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Szerk. Bencsik János. Hajdúböszörmény, 1973.) 49. sköv. 55 HBmL. 1021/d. 13. Kam. más. 55. — Lukinich i.m. 346. 56 HBmL. IV. A. 1021/IV. f. 77/294. 57 HBmL. IV. 1011/a. Protocollum oppidi Debreczeniensis 8—13. 1618—1652.: 1642. febr. 1. pag. 976. — 1651. jan. 7. pag. 262. — uo. 14—25. 1656—1705.: 1656. jan. 24. pag. 13. — 1657. jan. 20. pag. 156. — 1657. jan. 25. — pag. 159. 58 HBmL. IV. 1010 a. Protocollum oppidi Debreczeniensis 14—25. 1656—1705.: 1669. febr. 7. pag. 459. 59 Losonci Bánffy Klára végrendeletéről — melyben Fancsika birtok is szerepel — 1615. május 5-én adott a gyulafehérvári káptalan bizonyságlevelet. — HBmL. IV. A. 1021,/d. 2. Kápt. más. 93. p. — A zálogbaadásra lásd: HBmL. IV. A. 1021 IV/f. 77/294. — A Bánffy részt 1818-ban 3633 conv. forintra becsülték. 88
