Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Rácz Zoltán: Szempontok Monostorpályi Árpád-kori templomának értékeléséhez
való törekvés. Ez azonban természetesen szűkebb anyagi lehetőségek között történt, így a nehéz elemeket, a kupolákat, esetleg a technikai tudás kezdetlegessége miatt is, elhagyták. így történt ez a centrális típus bizánci alkalmazásánál is, ahol a sarokkupolákat gyakran elhagyták, s helyette donga- vagy keresztboltozattal fedték le a teret. A redukált alkalmazás gyakori volt a középkorban, de egy feltűnően hasonló példát ismerünk a barokk építészetből. Vignola barokk temploma, a római II Gesu, a legelterjedtebb barokk templomtípus kiindulópontja volt (8. ábra). 1 0 Az elv itt is a centrális és longitudinális tér összekapcsolása volt. A két térforma a bizánci templomban egymásba fonódva található, kicsit ellentmondásosan. Ezt már a moldvai építőmesterek is úgy oldották meg, mint később Vignola: a két tér egymás mellé helyezésével és összekapcsolásával. Az II Gesu nagy hatású volt, de a felépítését felhasználó délnémet barokk típus már csak a hosszházat és a keresztházat tartotta meg, a tér lényegét, a kilencosztású centrális tér fölött uralkodó kupolát pénz híján már elhagyták. Később a keresztház is elmaradt, mivel a kupola hiányával értelmét vesztette. így alakult át a centrális tér a nálunk is elterjedt tiszta longitudinális szerkezetté, melynek hazánkban első példája a nagyszombati egyetemi templom. A példa alapján talán könnyebben elképzelhető az a redukciós átalakulás, mely a kupola elhagyását, a hosszházas tér kialakulását okozta. Ennek következménye lehet a világítás javítása érdekében a bazilikális kiemelés. Az erősen hipotetikus gondolatsor vége mégiscsak az, hogy találkozott a fejlődés a nyugati építészettel, ennek köszönhető a nyugati toronypár. Az építészettörténet mai tudásának sokkal inkább megfelelő a 2. ábra b változata, mely az analógiák méretei alapján eleve a nyugati bazilikatípus építését feltételezi, két pillérpárral. Az alaprajz vizsgálatakor elsősorban a bencés rend építkezése vagy hatása jöhet szóba. Mivel Nyírpályi 1235-ben már filiát is bocsátott ki, az épület legkésőbb a XII—XIII. század fordulóján készülhetett. így helytálló lehet Söregi véleménye, amely az 1210 előtt épült lébényi templommal hasonlítja össze (9. ábra). Ebből a körből, a dunántúli bencés műhely építkezéseiből, legfeljebb a viszonylag korai aracsi vagy boldvai templom említhető még Nyírpályi kapcsán. Az aracsi jóval nagyobb, s nincs nyoma toronypárnak, ami Nyírpályinál feltételezhető. A boldvai azonos méretű s talán szerkezetű, de lényeges, hogy eredetileg keleti toronypárral épült. Több reménnyel biztat a Monostorpályihoz közeli területek monostorainak vizsgálata. A Gutkeledek sárvári monostora, mely a XI. század végén épült, háromhajós, félkörös apszisú, 16 mx36 m méretű téglabazilika. 1 1 Ez egyezik a korabeli nagy monostorok alaprajzával, melyeket a bencések építettek, hiszen a premontreiek csak 1130-ban érkeztek hazánkba. A nyírpályi templom hasonló szélességű, ami, az épületszerkezetek fejlődését figyelembe véve, azért lehet, mert egy időszakban készültek. Szintén a közelben állt a Zovárd nemzetség szerepi háromhajós monostora, melyről csak azt tudjuk, hogy 1283-ban már állt. 1 2 Ismerjük viszont a közeli Kaplony (Capleni, Románia) monostorának pontos alaprajzát, mely XI—XIII. századi, mindenképpen korai bencés alkotás (10. ábra). 13 Összegzésként megállapítható, hogy a monostorpályi premontrei monostor templomát valószínűleg a bencések emelték a XI—XII. század közepéig, vagy pedig elfogadva a premontrei építkezést, az építési idő a XII. század közepére vagy végére tehető. Ez annál inkább lehetséges, mivel ismeretes a bencés rendi építészetnek a premontreire való erős hatása. 10 Andorné Tóbiás Judit: A XVII—XVIII. századi Magyarország barokk templomépítészetének szerkezeti kialakulása és fejlődése, Építés-Építészettudomány VI. (1974) 3—4. 11 Magyar i. m. 12 Mesterházy Károly: e o. jelentése, Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára XVIII. 234/1969. 13 Németh Péter: Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori (XI—XIII. századi) földvárai és monostorai, Józsa András Múzeum Évkönyve 1968. 91—102. 76
