Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Rácz Zoltán: Szempontok Monostorpályi Árpád-kori templomának értékeléséhez

tihanyi bazilitákat telepítették le. Görög monostor volt Pásztó, Dunapentele, Szávaszentdemeter is. Mindezek csak kiragadott példák, de világosan mutatják, hogy a művészetben, elsősorban az építészetben, a X—XI. században döntőnek mutatkozó bizánci hatás történeti adatokkal is megerősíthető. Ez a hatás elsősorban az ornamentális anyagban lelhető fel, de szerencsére fennmaradtak bizánci térszervezésű templomok alapfalai is. Királyi-fejedelmi sírtemplomok lehettek Feldebrő, Szekszárd, Székesfehérvár, Kézdiszentlélek templomai, melyek építéstechnikájuk és szerkezetük alapján a kaukázusi építészethez kapcsolhatók elsősorban (5. ábra). Milyen jelek utalnak Monostorpályi környékén a bizánci kapcsolatokra? Erre vonatkozó okleveles adatok nem ismertek. Mesterházy Károly régész azonban már felvetette ezt a kérdést

7 Andaházapuszta-Szentdemeter teplomával kapcsolatban. Érdemes megfigyelni a középkori faluneveket és templomtitulusokat.

8 Ezen a területen is igen elterjedt volt Szent György tisztelete. Az állítólagos ókeresztény vértanú már István korában kedvelt volt. Az oroszlánosi monostor alapításának legendájában is főszerepe volt, ám egyformán tisztelte a keleti és nyugati kereszténység is. Két helyen is feltűnik a másik nagy bizánci katonaszent, Szent Demeter, aki a későbbi Szávaszentdemeter szülöttje volt. Az ő középkori kultusza egyértelműen a bizánci kereszténységre utal, a latin egyház csak a késő középkorban kezdi el kisajátítani. Szent Mihály kultusza a bizánci egyházban bontakozott ki először és Miklós ugyancsak eredetileg bizánci szent, de kultuszuk korán elterjedt nyugaton is. Szent Joachim, Szent Anna kultuszával együtt szintén bizánci eredetű, de ünnepe nálunk csak a XII. században jelenik meg. A két híres orvosszent, Szent Kozma és Dámján tisztelete is általános volt, bár valószínűbb, hogy nálunk a bizánci szomszédság révén terjedt el. A helynevek, titulusok így mindössze erősen valószínűsíthetővé teszik a bizánci kereszténység jelenlétét a mai Hajdú-Bihar megye területén. Kézzelfoghatóbb a kapcsolat a közeli, nemrég feltárt, Nagyecsed-Sárvár monostora és a bizánci egyház között.

9 A monostort az a Gutkeled nemzetség emelte, amely a környék egyik leghatalmasabb birtokosa volt már a XI. században. 1040 után építették az első, majd a XI. század végén erre a második, nagyobb templomot. Faragott kőanyaga bizánci iskolázottságú mestert feltételez, s bolgár kapcsolatokra utalnak palmettás díszei. Jellegzetes palmettamotívum látható a tiszacsegei református templom falában látható párkány töredéken is (6. ábra). Megjegyzendő, hogy a Gutkeledek ellenőrizték a nyírségi keleti kereskedelmi utat, s ez alighanem hatással volt Nyírpályi életére is. Megemlíthető még a bizánci-kaukázusi építészet hatását mutató tarnaszentmáriai, székesfehérvári templom, mely a háromkarélyos szentély és a hosszház összekapcsolásából áll. Ez a típus igen elterjedt a Moldvai Fejedelemség területén, de szerkezeti hasonlóság mutatkozik a nemrég feltárt herpályi kis templommal is (7. ábra). Az eddigiekből következtethetünk arra, hogy a bizánci építészet jelentős hatással lehetett Monostorpályi környékének építészetére is. Mennyiben támogatja ezt a vázolt alaprajz? A tér kilencosztású, három keleti apszissal, a nyugati oldalon azonban okkal feltételezhetünk tornyokat. így kevés a valószínűsége, hogy az épületben kupola is lett volna, ráadásul a tornyokkal szomszédos mezőben. Mégis elképzelhető az épületszerkezetek átalakulása, mely a bizánci centrális rendszerből a hosszházas elrendezéshez vezetett. Hogyan? Mint már szó volt róla, a centrális elrendezés is magában hordozta a longitudinális típus alapelemét, funkcionális szerepét. Ezt az épületfajtát megismerve, érthető lenne a másolására 7 Mesterházy Károly: Bizánci keresztény nyomok Berettyóújfalu határában, Archeológiai Értesítő 96. (1969) 91—98. 8 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I—II. (Budapest, 1977.). 9 Magyar Kálmán: A nagyecsed-sárvári palmettás kövek, Művészet, 1978/5. 73