Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Fehér Agnes: A hagyományos családmodell átalakulása egy bihari falu (Tépe) társadalmában

tosító termelőmunkában függetlenül nemtől, és kortól, részt vett a család minden munkaképes tagja. A munka döntő része a családi keretek között zajlott le.

1

1 Külön figyelmet fordítottunk a faluban élő „csonka" családok kialakulására, ahol az egyik házasfél egyedül maradt (özvegyek, elváltak), és maga nevelte gyermekeit. Tépén már a hagyományos paraszti társadalomban is viszonylag megszokott, és elfogadott dolog volt, hogy a sikertelen házasságok válással végződtek. Okként elsősorban a gyermektelenséget nevezték meg. A házastársakat Debrecen, Derecske polgári bírósága választotta el. A válás után a vagyon két részre oszlott, minden közös szerzeménynek számított. (Volt rá példa, hogy még a szövött vásznat is kettévágták.)

1

2 Általában a férfi maradt saját házában a válás után, a nő gyermekeivel visszaköltözött a szüleihez. A hagyományos falusi közvélemény nem kezelte kuriózumként a válást, így az elvált asszony viszonylag könnyen férjhez mehetett. Az elvált szülők gyermeke sem szenvedett negatív irányú megkülönböztetést a közösségen belül. Az első és második világháború után az özvegyasszonyok száma különösen megnőtt a faluban. Sorsuk lényegesen nehezebb volt, mint a házasságban élőké. A férj hiánya következtében a hagyományos családi munkamegosztás egyensúlya megbomlott — és ha közben ismét férjhez nem mentek —, rájuk hárult a család eltartásának összes gondja A nő ekkor már nemcsak a ház körüli munkákért volt felelős, de a megterhelő mezei, szántóföldi munka elvégzése is rávárt. Legtöbbször az asszony férfi testvérei, rokonai, nagyobb gyermekei pótolták az apa munkáját. Az elvált asszony általában visszaköltözött saját szüleihez, így a családi munkamegosztás hagyományos rendjébe került vissza. Az elvált vagy özvegyen maradt asszonyok sok esetben kénytelenek voltak elmenni cselédnek, elsősorban Debrecen, Derecske jómódú házainál találtak munkát. A tradicionális paraszti társadalomban a család önellátó, és egyszerű árutermelő egységként egyaránt funkcionált. Lehetővé tette az egyén számára, hogy beilleszkedjen a falusi közösségbe, eligazodjon annak normarendszerében. A vérségi kötelékeken alapuló családnál tehát az otthon és munkahely lényegében ugyanazt jelentette; a családot a családfő tekintélye, és tagjainak azonos érdekei tartották össze.

1

3 Napjaink falusi családját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a termelési funkció lényegében csak a háztáji művelésben maradt meg, a fogyasztási funkció viszont előtérbe került.

1

4 A család önellátásához szükséges javakat már nem családi kereteken belül folyó termeléssel állítják elő. A mezőgazdaság kollektivizálásával megszűnt a földtulajdon jelentősége a családok életében. A faluba beáramló urbánus hatások következtében a fogyasztási igények megnövekedtek. A családi jövedelem döntő részét készen vásárolható ipari fogyasztási cikkek megvásárlásába fektetik be. Tépén a fogyasztási funkció dominánssá válását több tényező idézte elő. Mindenekelőtt az eljáró munkásság számának megnövekedéséről kell beszélnünk. A közeli városokban, vagy városias jellegű településeken (Debrecen, Derecske, Berettyóújfalu) levő munkahely, a különböző városi „minták" átvétele — mely alatt nemcsak anyagi, tárgyi produktumokat, de a viselkedésmintákat, sőt életmódbeli mintákat értünk —, nagy mértékben átalakították a falusi család összetételét, életvitelét. A mai falusi család esetében már szétválik az otthon és a munkahely színtere. Az ingázó munkások számának növekedése mutatja, hogy a munka színtere nagyon gyakran a falun is kívül kerül. A fogyasztási funkció előtérbe kerülésénél a jobb anyagi lehetőségek mellett fontos tényező az az új követelményrendszer, mely egyrészt a korábbi életmódból való feltörekvésből, másrészt az újabb és újabb divathullámokból merít. A tömegkommunikációs eszközök révén, a városban vállalt munka soll Cseh-Szombathy László: Családszociológiai problémák ... im: 164. 12 Saját gyűjtésemből. Tépe, Hajdú-Bihar megye. 13 Vágvölgyi András: Faluszociológia. In: A szociológia ágazatai. (Szerk.: Kulcsár Kálmán, Budapest, 1975.) 90. 14 Vágvölgyi András im: 91. 255